Kriszta
kedvencei

Hét év álom

Arra ébredtem, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem, de eltartott jó ideig, amíg hozzászokott a sötétséghez. Egy kis nőalak sziluettje rajzolódott ki előttem. Íves derék, kerek vállak, torzonborz frizura. Amikor már látta rajtam, hogy felfogom: nem álmodom, pici, meleg kezét rátette a lapockámra és megszólalt az árnyék. „Mama...” – suttogta olyan átéléssel, ahogy csak ő tudja suttogni ezt a négy betűt. „Rosszat álmodtam, nem baj, ha bebújok az ágyadba, amíg reggel nem lesz?”

D. Tóth Kriszta ajánlja

Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.

D. Tóth. Kriszta ajánlja

Hát persze, hogy nem baj. Fölemeltem a takarómat, míg ő beslisszant alá és hozzám simult, mint egy kiskanál. „Köszi, szeretlek nagyon...” – súgta, és már aludt is. Én viszont ébren vártam meg a reggelt, karomban Lolával, fejemben kusza gondolatokkal. Mert eszembe jutott egy másik hajnal, épp hét évvel ezelőtt.

Akkor is arra ébredtem, hogy néz. Bölcs újszülött-tekintetében benne volt az egész élet, amit még át sem élt. Sőt az enyém és a szüleimé is. Engem bámult a takaró alatt a kórházi ágyunkon. Az első közös éjjelünkön odavettem magam mellé, mert nem tudtam aludni a fura hangoktól, amiket kiadott magából – és a sokktól, amit az a tudat okozott, hogy 12 órával korábban megszültem egy embert, akiért attól fogva a halálomig felelős vagyok. Ott feküdtünk tehát az ágyamban, én meg persze mozdulni sem mertem, nehogy összenyomjam. Végül a kimerültségtől mégis álomba merültem... Egészen addig, amíg a tudatalattimat föl nem ébresztette a félnapos lányom tekintete. Akkor még csak én tudtam beszélni, legalábbis szavakkal. „Szia, emberke. Én vagyok a mamád, belülről jobban ismersz, mint bárki a világon. Most jól megnézel magadnak kívülről is, mi?” Ekkor pislogott először. Ez volt az első igazi emberi megnyilvánulása felém. Egy meglepett pislantás, valószínűleg attól, hogy felébredtem és megszólaltam. Utána már csak feküdtünk és néztük egymást, a szemünk beszélgetett. Egész addig, amíg el nem aludtunk.

Olyan volt ez a hét év, mintha álmodtam volna. Egy álom tele szorongással, nyomasztó és felszabadító pillanatokkal, marcangoló aggodalommal és vegytiszta boldogsággal. Na meg azzal a feltétel nélküli, mindent felülíró szeretettel, amiről azelőtt nem is tudtam, hogy létezik. Most itt van előttem, fekszik az ágyamban, a testem melegével mosom ki belőle a rossz álmot. Néhány nap múlva betölti a hetedik életévét. Ennyi idő alatt kicserélődtek a sejtjei, meg az enyémek is. És én mégis, megtorpanás nélkül, ugyanúgy szeretem minden egyes sejtemmel, mint akkor, azon az első éjszakán.

Felix Baumgartner

Reggel korán kelünk, hiszen iskolába indul. Menet közben iszom a kávémat a kocsiban, míg ő bámul ki az ablakon még félálomban, bele az októberi ködbe. Aztán eszébe jut valami, kiveszi a kesztyűből a kezét és ráteszi az enyémre: „Jó volt, hogy együtt aludtunk, mama. Pont, mint régen...” Megérkezünk az iskola elé, elkísérem a kapuig, ráadom az iskolatáskát. Egy picit megtántorodik a súlya alatt, de aztán kiegyenesíti a gerincét, a szemembe néz és huncut mosollyal azt mondja: „Ne aggódj, bírom. Nagylány vagyok, tudod.”

Tényleg az. Boldog születésnapot, nagylány!

Heti termékek

[product 22:51626,22:6845,22:101372,22:87339]

Régebbi ajánlók

Mit nekem a sztratoszféra...

Álltam a régi orosz AN2-es ajtajában, és képtelen voltam kinyitni a szemem. Úgy éreztem, ha megteszem, menten elájulok. És akkor kizuhanok a gépből, bele a semmibe, kb. 1000 méterrel a föld fölött. A hátamon az RS8-as katonai ernyő, a mellemen a mentőernyő, de ha elájulok, ugye, akkor esélyem sem lesz valamelyiket kinyitni. Vagyis: nekem végem.

Tovább olvasom

Az élet show-ja

Tegnap délután bekövetkezett az, amit eddig sikerült megúsznom. A gyerek akkor betegedett meg, amikor fizikai képtelenség volt otthagynom a munkát.

Tovább olvasom

Ó, Mr. Alkohol…

„...mert néha jó veled, ez nem tagadható...” A problémák akkor kezdődtek, amikor abbahagytam a lányom szoptatását. A csaknem tízhónapos gyerekre a nagymama vigyázott, amíg Alexszal lesétáltunk a Gravellines utcán a kedvenc portugál kisvendéglőnkig.

Tovább olvasom

Valóságshow

Esküszöm, hogy nem vagyok elvakult Szabó Győző-fan. Nem követem minden lépését, nincsenek otthon kiplakátolva a falak a képével, nem várom az előadások után a művészbejárónál. Csak tehetségesnek tartom és nem tudok nem figyelni rá.

Tovább olvasom

Egy angyal formája…

Babát vársz. Tudni akarod, hogy fiú vagy lány? Naná. Szeretnéd látni, amíg benned van? Egyértelmű. 3, sőt 4D-ben is? Bizony. Színesen, hangosan, filmen? Hát, ha már… Na, és mit szólnál, ha műanyagba is öntenék neked, hogy kitehesd a polcra? Mondjuk a giccses hógömbök közé, hogy mindig szem előtt legyen. Vagy vidd be a munkahelyedre és rakd az íróasztalodra. Micsoda papírnehezék válna a meg nem született gyerekedből! Öööö… mi van?!?!

Tovább olvasom

Repül a, repül a... Kriszta!

D. Tóth Kriszta vagyok. 37 éves. Repülésfóbiás. Ez az én történetem.

A dolog 5-6 éve kezdődött, nem sokkal a gyerekem születése, és közvetlenül egy rosszul sikerült korfui repülőút után. Addigra megtettem 300 ezer kilométert a levegőben, ami azt jelenti, hogy összeadva a szakmai és magánútjaim hosszát, többszörösen is körberepültem a Földet. Gond nélkül, para nélkül.

Tovább olvasom

A győztesek világa

Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.

Tovább olvasom

Ringo, a kutyaember

Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.

Tovább olvasom

De nehéz az iskola... táska

A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”

Tovább olvasom

Máshogy telik

„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”

(Punnany Massif: Máshogy telik)

Tovább olvasom

Két nyelv, két arany

Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.

Tovább olvasom

Kemény meló

Nem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a „fiaival”, szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.

Tovább olvasom

Csak nyugi London, és folytasd!

Milyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...

Tovább olvasom

„Coming out”

„Well, hello Mr Grey” – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.

Tovább olvasom

Régebbi videók...

Szabó Győző: Felszabadultabb ez a nyár...

Sokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.

Janklovics Péter: Dr. Magic-be belefojtották a szót

Janklovics Péter standuposként állandó vendég a nyári fesztiválokon, ahol a fiatalok különösen fogékonyak sajátos humorára. A színész-humorista két olyan könyvet ajánl a nyári kikapcsolódáshoz, amelyek jól illenek a fesztiválozók életformájához – és persze olvasmánynak sem utolsók.

Al Ghaoui Hesna: "Jó néha semmit sem csinálni"

Al Ghaoui Hesna tehetséges, talpraesett, bátor nő. Prima Primissima díjas riporter, aki háborúról, nyomorról, válságról tudósít. Majd hazamegy és megtanul sushit készíteni a vőlegénye kedvéért.
Vagy leül festeni.

Az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.

Kriszta vendége aktuális kedvenc olvasmányai között Feldmár András Ébredések című könyvét ajánlja, de egy CIA-ügynök igaz történetéről és egy különleges bornaplóról is szó esik.

Árinfó

Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár

Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár

Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén

Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár

Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára

További információk

Árinfó

Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár

Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár

Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén

Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár

Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára