Kriszta
kedvencei
Az élet show-ja
Tegnap délután bekövetkezett az, amit eddig sikerült megúsznom. A gyerek akkor betegedett meg, amikor fizikai képtelenség volt otthagynom
a munkát.
D. Tóth Kriszta ajánlja
Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.
Nem akarom eljátszani a Nagy Magyar Anyát, és tudom, attól, hogy közepesen ismert vagyok, egyáltalán nem különleges, ami velem történik. Aki anya (vagy apa, esetleg apaként anyaszerepben is), tudja mit éltem át. Kívülről semmit. Tettem a dolgom, mert ha bedobom a törülközőt, és a stúdiófelvétel kellős közepén bejelentem, hogy akkor én most megyek a lázas Loláért az iskolába, azzal nagyjából hatvan ember munkáját teszem tönkre, plusz annak a négy közéleti személyiségnek a napját, akik az öltözőjükben várták türelmesen, hogy rájuk kerüljön a sor... Úgyhogy, mondom, kívülről, látható módon semmit nem éltem át. Belülről meg ment a kínok kínja meg az ön- és Lola-sajnálat. A férjem pedig a gyerekért, helyettem.
Azt szokták mondani, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. Ebben a kihívásokkal terhelt pillanatban ugyanis a legendás Almási Éva és csodaszép lánya, Balázsovits Edit ült a kanapémon. Arról beszélgettünk, hogy milyen nagyon különbözőképpen váltak anyává ők ketten. Hogy Éva a gyermekágyi időszak után azonnal visszatért a színpadra, vitte magával a hathetes Editet. Ha úgy hozta a sors, akkor forró lángossal melegítették az anyatejet a szegedi Dóm téren. Ha pedig úgy, akkor a férje, Balázsovits Lajos vitte be a sugárban hányó páréves kislányt a kórházba, mert őt nem engedték el a színházból a nagyjelenet kellős közepén. Ezzel szemben Edit „kivett” egy évet, miután Richárd megszületett, kockáztatva azt, hogy nagyon nehéz lesz majd visszakapaszkodni a csúcsra, amit otthagyott. De mivel megtehette (igen, ez is fontos szempont!), megtette. Pedig azt is megtehette volna, hogy ennek ellenére sem teszi meg.
Szóval ott ült előttem két izgalmas és tehetséges nő, két különböző karakter, két nagyon más sorsú édesanya.
A beszélgetés vége felé Éva szembenézett velem, és azt mondta: bánja, hogy így alakult. Mert elvesztettek ők ketten valamit, amit nem kaphatnak már vissza. Az időt. Nnnna, több se kellett nekem – a körülmények, a pillanat, a hangulat adott volt: meghatódtam. Már megint.
Aztán, a felvétel után letéptem magamról a csiptetős mikrofont, lerúgtam a magassarkút, kiugrottam a csipkefelsőből, bele a farmernadrágba, és rohantam haza. Hozzá. A műszempilláimat a volán mögött tépkedtem le, mert tudtam, hogy Lola nagyon nem szereti, ha abban jövök haza.
Azóta helyreállt a világ rendje. Összebújva aludtunk, éjjel leküzdöttük a lázát, reggel elvittem orvoshoz és lemondtam minden programomat. Most itt fekszik mellettem és mesefilmet néz, amíg én ezt a cikket pötyögöm. De mindjárt vége, úgyhogy megyek is. A jövő héten találkozunk...
Heti termékek
Régebbi ajánlók
Ó, Mr. Alkohol…
„...mert néha jó veled, ez nem tagadható...” A problémák akkor kezdődtek, amikor abbahagytam a lányom szoptatását. A csaknem tízhónapos gyerekre a nagymama vigyázott, amíg Alexszal lesétáltunk a Gravellines utcán a kedvenc portugál kisvendéglőnkig.
Tovább olvasomValóságshow
Esküszöm, hogy nem vagyok elvakult Szabó Győző-fan. Nem követem minden lépését, nincsenek otthon kiplakátolva a falak a képével, nem várom az előadások után a művészbejárónál. Csak tehetségesnek tartom és nem tudok nem figyelni rá.
Tovább olvasomEgy angyal formája…
Babát vársz. Tudni akarod, hogy fiú vagy lány? Naná. Szeretnéd látni, amíg benned van? Egyértelmű. 3, sőt 4D-ben is? Bizony. Színesen, hangosan, filmen? Hát, ha már… Na, és mit szólnál, ha műanyagba is öntenék neked, hogy kitehesd a polcra? Mondjuk a giccses hógömbök közé, hogy mindig szem előtt legyen. Vagy vidd be a munkahelyedre és rakd az íróasztalodra. Micsoda papírnehezék válna a meg nem született gyerekedből! Öööö… mi van?!?!
Tovább olvasomRepül a, repül a... Kriszta!
D. Tóth Kriszta vagyok. 37 éves. Repülésfóbiás. Ez az én történetem.
A dolog 5-6 éve kezdődött, nem sokkal a gyerekem születése, és közvetlenül egy rosszul sikerült korfui repülőút után. Addigra megtettem 300 ezer kilométert a levegőben, ami azt jelenti, hogy összeadva a szakmai és magánútjaim hosszát, többszörösen is körberepültem a Földet. Gond nélkül, para nélkül.
A győztesek világa
Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.
Tovább olvasomRingo, a kutyaember
Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.
Tovább olvasomDe nehéz az iskola... táska
A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”
Tovább olvasomMáshogy telik
„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”
(Punnany Massif: Máshogy telik)
Két nyelv, két arany
Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.
Tovább olvasomKemény meló
Nem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a „fiaival”, szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.
Tovább olvasomCsak nyugi London, és folytasd!
Milyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...
Tovább olvasom„Coming out”
„Well, hello Mr Grey” – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.
Tovább olvasomRégebbi videók...
Szabó Győző: Felszabadultabb ez a nyár...
Sokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.
Janklovics Péter: Dr. Magic-be belefojtották a szót
Janklovics Péter standuposként állandó vendég a nyári fesztiválokon, ahol a fiatalok különösen fogékonyak sajátos humorára. A színész-humorista két olyan könyvet ajánl a nyári kikapcsolódáshoz, amelyek jól illenek a fesztiválozók életformájához – és persze olvasmánynak sem utolsók.
Al Ghaoui Hesna: "Jó néha semmit sem csinálni"
Al Ghaoui Hesna tehetséges, talpraesett, bátor nő. Prima Primissima díjas riporter, aki háborúról, nyomorról, válságról tudósít. Majd hazamegy és megtanul sushit készíteni a vőlegénye kedvéért.
Vagy leül festeni.
Az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.
Kriszta vendége aktuális kedvenc olvasmányai között Feldmár András Ébredések című könyvét ajánlja, de egy CIA-ügynök igaz történetéről és egy különleges bornaplóról is szó esik.