Kriszta
kedvencei
Valóságshow
Esküszöm, hogy nem vagyok elvakult Szabó Győző-fan. Nem követem minden lépését, nincsenek otthon kiplakátolva a falak a képével, nem várom az előadások után a művészbejárónál. Csak tehetségesnek tartom és nem tudok nem figyelni rá.
Készítettem már vele több interjút – például nyáron itt, a Kriszta Kedvencei videóajánlói között is van egy győzős anyag. De most nem bírom ki, hogy ne írjak újra róla. Mert Győző megint meglepett. A tévéműsorom felvételén úgy megríkatott, hogy – ahogy Kaposváron szoktuk mondani – “a fal adta a másikat”. De nemcsak én sírtam, sírt a stúdióközönség, sírt a stáb, sőt, sírt a velem szemben ülő Csernus doktor is. Méghozzá igazi könnyeket.
D. Tóth Kriszta ajánlja
Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.
A dolog úgy kezdődött, hogy Győzővel megbeszéltük, hogy idén ősszel eljön hozzám beszélgetni a DTK show-ba Csernus Imrével. Gyakorlatilag Csernus rángatta ki Győzőt (mint annyi más embert), a pokolból amit maga alá gyújtott. A tüzet természetes és szintetikus kábítószerekből rakta, naiv gyermeki kíváncsiságával táplálta, és 10 évig nem hagyta kialudni. Hogy mi történt, el lehet olvasni az egyébként nagyon jó és brutálisan őszinte könyvében. Elég az hozzá, hogy Győzőt anno nem érdekelte semmi (még az akkor néhány hónapos kislánya sem) – csak az anyag. Ma már gyógyult ember, de, ahogy Csernus is mondja, aki egyszer függő, az az is marad. Vagyis: egy drogfüggő ült velem szemben a stúdióban, aki saját erejének, tartásának, és rengeteg munkának köszönhetően nem használ drogot. Na, ez látszott rajta az egész beszélgetésünk alatt. Győző olyan volt, mint egy ketrecbe zárt vegetáriánus tigris. Aki – ezt láttam rajta – néhány dolgot az én kanapémon mondott ki először a tévé többszázezres nyilvánossága előtt. Ültem vele szemben, tele kíváncsisággal, beszélgettünk, mint egy függő egy nemfüggővel, mint egy apuka egy anyukával, aztán bejött Csernus, és Győző megnyugodott. De továbbra is érezhető volt, hogy nehezen mondja ki a mondatokat, hogy ő maga is megijeszti magát egy-egy kijelentéssel. Aztán jött a dal.
A műsor előkészítése során Győző kérte, hogy hadd énekeljen a lányával, Borival. Aki anno néhány hónapos, illetve néhány éves volt, akinek az életében akkor, amikor saját poklában égett, nem tudott ott lenni teljesen apaként. És hadd énekelje a Most múlik pontosan-t. A dalt, amit már mindenki és mindenkinek a szomszédja elénekelt. A dalt, amiről maga a szerző, Kiss Tibi is viccesen azt mondja: lassan mindenki jobban énekli nála. Nem baj, úgy éreztük, jó lesz ez.
És hú… milyen jó volt. Bori tiszta hangjának csengése, az egy szál gitár-kíséret, és Győző, aki a második verzé elejétől már alig tudott énekelni, annyira felkavarta a helyzet (az adás után felhívott és elmesélte, hogy majdnem abbahagyta az éneklést, de aztán úgy döntött, ez van, ő ezt így csinálja végig)… Na, ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Nem is akartam. Ott állt a színpadon egy gyönyörű, csengő hangú, kicsit megszeppent tizenéves lány, meg az ő megtért, bűnbánó apja. És a közös történetüket énekelték. Ültem a hat kamera kereszttüzében és nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy mit fog gondolni a stáb, a közönség, a nézők – csak sírtam.
Átéltünk közösen egy valódi pillanatot. Nem valóságshow-t, hanem a valóságot. Az igazit, igazi emberekkel. Sok minden miatt volt érdemes elkezdenem ezt a műsort, sőt, az egész televíziózást. De a legfőbb oka ez. Egy ilyen pillanat. Hát ezért…
Heti termékek
Szabó Győző:
Supertravel
4 491 Ft
Régebbi ajánlók
Egy angyal formája…
Babát vársz. Tudni akarod, hogy fiú vagy lány? Naná. Szeretnéd látni, amíg benned van? Egyértelmű. 3, sőt 4D-ben is? Bizony. Színesen, hangosan, filmen? Hát, ha már… Na, és mit szólnál, ha műanyagba is öntenék neked, hogy kitehesd a polcra? Mondjuk a giccses hógömbök közé, hogy mindig szem előtt legyen. Vagy vidd be a munkahelyedre és rakd az íróasztalodra. Micsoda papírnehezék válna a meg nem született gyerekedből! Öööö… mi van?!?!
Tovább olvasomRepül a, repül a... Kriszta!
D. Tóth Kriszta vagyok. 37 éves. Repülésfóbiás. Ez az én történetem.
A dolog 5-6 éve kezdődött, nem sokkal a gyerekem születése, és közvetlenül egy rosszul sikerült korfui repülőút után. Addigra megtettem 300 ezer kilométert a levegőben, ami azt jelenti, hogy összeadva a szakmai és magánútjaim hosszát, többszörösen is körberepültem a Földet. Gond nélkül, para nélkül.
A győztesek világa
Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.
Tovább olvasomRingo, a kutyaember
Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.
Tovább olvasomDe nehéz az iskola... táska
A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”
Tovább olvasomMáshogy telik
„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”
(Punnany Massif: Máshogy telik)
Két nyelv, két arany
Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.
Tovább olvasomKemény meló
Nem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a „fiaival”, szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.
Tovább olvasomCsak nyugi London, és folytasd!
Milyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...
Tovább olvasom„Coming out”
„Well, hello Mr Grey” – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.
Tovább olvasomRégebbi videók...
Szabó Győző: Felszabadultabb ez a nyár...
Sokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.
Janklovics Péter: Dr. Magic-be belefojtották a szót
Janklovics Péter standuposként állandó vendég a nyári fesztiválokon, ahol a fiatalok különösen fogékonyak sajátos humorára. A színész-humorista két olyan könyvet ajánl a nyári kikapcsolódáshoz, amelyek jól illenek a fesztiválozók életformájához – és persze olvasmánynak sem utolsók.
Al Ghaoui Hesna: "Jó néha semmit sem csinálni"
Al Ghaoui Hesna tehetséges, talpraesett, bátor nő. Prima Primissima díjas riporter, aki háborúról, nyomorról, válságról tudósít. Majd hazamegy és megtanul sushit készíteni a vőlegénye kedvéért.
Vagy leül festeni.
Az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.
Kriszta vendége aktuális kedvenc olvasmányai között Feldmár András Ébredések című könyvét ajánlja, de egy CIA-ügynök igaz történetéről és egy különleges bornaplóról is szó esik.