Kriszta
kedvencei
De nehéz az iskola... táska
A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”
D. Tóth Kriszta ajánlja
Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.
Bezzeg gyerek koromban. Én is úgy vártam a nyár végi nagybevásárlást, mint most Lola. Hogy végre menjünk a főutcai Ápiszba, és ameddig anyám összeválogatja a füzeteket, ceruzákat, festékeket, egyebeket, addig én kiválasszam a tolltartómat. Mert a tolltartó volt a legvagányabb dolog az iskolai felszerelések között. Na jó, a tolltartó meg a tornacipő. Mondjuk, az előbbiből nem kaptam minden évben újat, de az utóbbit általában augusztusra sikerült kinőnöm, úgyhogy jöhetett a minőségi csere. A legeslegmenőbb évem az volt, amikor sikerült összegyűjtenem annyi zsebpénzt, hogy nyaralásból hazafelé, Zágrábban tudtam venni belőle magamnak egy fél pár Yassát. A másik felét a szüleim finanszírozták. Nagy volt a respektem a 7.a osztályban a külföldi tornacipőmben. Hej!
Lola tornacipőjét idén még mi finanszíroztuk, az egész párat. Meg a tolltartót is. Meg a füzeteket, a ceruzákat, a gyurmát, a logikai készletet, a kis korongokat, a postaironokat, a hegyezőt, a dobókockát, az olajpasztellt, a vízfestéket, a ragasztót, az ecseteket, a tálkát, a festőpólót, a rongyot, a famentes rajzlapokat meg a fénymásolópapírt, a színes origami papírt, az ollót, a dossziét, a tornazsákot és annak tartalmát, na meg a tisztaságcsomagot és a belevalókat. Félreértés ne essék. Nincs ezzel gond, az én szüleim is megtették, sőt, a lányom is meg fogja a saját gyerekének (mondjuk, ebbe belegondolni nagyon durva...). Az anyja vagyok, ez a dolgom. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy mindenki, és mindenkinek a gyereke öregszik. Mindenki elkezdi az iskolát. Jó esteben be is fejezi. És túléli.
De engedtessék meg, hogy egy kicsit ki legyek borulva azon, hogy már itt tartunk. Hogy tegnapelőtt tanult meg járni, tegnap szoktattuk közösségbe, ma már szerelmes, holnap pedig iskolába megy. És augusztus vége van, és válogatjuk a tanszereket az interneten, az írószerboltban meg a hipermarketben. A lányom hat és fél éves, és hangjegyfüzetet vásárolunk neki. Meg üzenőt. Átrendeztük a szobáját, hogy beférjen az új íróasztal. Már várom, hogy mikor áll elő azzal, hogy zsebpénzt kér – mert vagány tornacipőre gyűjt...