1932. máricus 7-én délután négy óra tájban, a braziliai Ford-ültetvényen, valahol a Tapajos folyó mentén a huszonnégy éves Molnár Gábor kezében felrobban egy gyutacsokkal teli bádogbogoz. Bekövetkezik a tragédia: a nagy reményű fiatal gyűjtő szeme világát vesziti.
Hogyan találja meg helyét a rászakadt fekete világban? Hogy jut el a nagy veszteség után is az emberileg lehetséges teljes értékű élethez? Egyáltalán mibe kapaszkodhat az ember egy ilyen már-már reménytelen helyzetben is? Az író nem csak kérdez, meg is adja a választ, éspedig saját legszemélyesebb példájával: csakis önmagába. Ezt a nehéz utat, az önmagáratalálás éveit mutatja be az Éjbe zuhant évek, az író regényes önéletrajzában második része, mely az 1932-től 1935-ig terjeszkedő korszak eseményeit dolgozza fel.
A kötet első harmadában még kedves brazíliai környezetében találjuk az írót, hűséges kisérői: Abilio, Juan és Klementino társaságában. Majd – már a tragikus fordulat után – útban hazafelé, Magyarországra. Aztán a harc, a nagy belső erőfeszítés évei következnek,. Közben újra hűséges társra talál: megbízható Remington írógépén mintegy írásgyakorlatképpen belekezd brazíliai élményeinek feldolgozásába. És kiderül: az „írásgyakorlatok” érdekfeszítő elbeszélések. Mire a regény zárul, előkészületben az első nagysikerű kötet: a Kalandorok a brazíliai őserdőben.
„No, és milyen vendég vagyok én? Énvendég. Elegyes. Tudok lenni ilyen is, olyan is. Boldogult tahókoromban remek botrányvendég voltam néhanap. De már akkor is tudtam példás vendégnek lenni. Ha össz...
Online ár:
1 090 Ft