Kemény István
1961-ben született Budapesten. A budaörsi gimnáziumban érettségizett, az ELTÉ-n magyar–történelem szakon diplomázott. Nemzedékének legelismertebb, a fiatalabb nemzedékek számára referenciapontot jelentő alkotója. Több díj birtokosa, 2007-ben Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó), ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta, 1984 és 2002 között szám szerint tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd. Regénye a Kedves Ismeretlen (2009). Állástalan táncosnő címmel összegyűjtött versei 2011-ben jelentek meg, újabb verseskönyvei A királynál (2013) és a Nílus (2018). Esszéíróként is jelentős, politikáról, közéletről, az irodalmi hagyományról szóló írásai orientálóak. Lúdbőr című esszékötete 2017-ben jelent meg. Ahogy Sántha József kritikája fogalmaz, „az egész kötet annak a keserű igazságnak a belátása, hogy a magyar politikai elit, a magyar értelmiség, végső soron a magyar társadalom képtelen az évszázados taposómalomból kilépni, tovább él a »turáni átok,« és ekként az igazi megtisztulás helyett rajtunk maradt a rossz emlékű bélyeg: képtelenek vagyunk a modernitás szellemében a Nyugathoz való felzárkózáshoz, lelkünket ma is ócska, rossz emlékű koloncok terhelik, nyelvünk rááll a rosszra, szemünk ma is az eltévedt lovast követi. A legmélyebb csalódást pedig annak a korosztálynak kell átélnie naponta, aki, mint Kemény is említi, a nyolcvanas években némileg úgy érezhette, hogy a bomló diktatúra helyén valódi demokrácia és végre európai szellemiségű politikai kultúra uralja majd a politikai közéletet.”
