"Látszott a dombról Gold Jenő háza, és látszott mellette Lizi nénié. A temetésre már el is lett adva az. Mikor Lizi néni ott született, a falu gazdag volt, büszke és erős. Hibátlan volt benne a tisztaság és a rend. Lehet, hogy szigorú, sőt kegyetlen volt néhanap, de rend volt. Mindenkinek megvolt a maga helye, szerepe, dolga. Megvolt a rendje születésnek, házasságnak, gyereknek, öregnek, bajnak, halálnak. Hétköznapoknak és az ünnepeknek. És ami az egészet szabályozta, az volt a hagyomány, a vallás, a munka és tulajdon mindenekelőtt. Német volt a falu, kálvinista német és gazdag. "Kulák" falu, mondták volna egykor, polgár-paraszt falu, mondanánk ma. A falunak akkor gyökere volt. Messzi német földbe vezettek azok a gyökerek, és messze-messze évszázadokig vissza, talán még addig a korig, amikor nem volt magánbirtok sem a világon, és a falu közössége együtt volt a gazda. Ebbe született Lizi néni bele. És ez borult, foszlott szerteszét lánykorában. A rend odakinn borult, de ő magában őrizte azt. Amikor a nap lement, akkor Lizi néni nyugovóra tért. Amikor a nap fölkelt, akkor fölkelt ő is. Mert ez az élet rendje. Villanyt csak a tévére pazarolt a végén. Álltak a Goldok fenn a dombon. S tudták - a falu most ér véget éppen."
Bächer Iván ismét mesél, mesél egy németek és magyarok által közösen lakott falu történelméről, az ott élőkről. Mesél arról, hogyan született ez a közösség, hogyan éltek lakói, hogyan folyt, ha nem is könnyű, de jól szervezett, kiszámítható életük két évszázadon át, míg közbe nem szólt a történelem. A hol humoros, hol szívszorító történeteket, az egykor és ma is ott élők sorsát olvasva kiderül, hogyan bomlott fel végleg a polgár-paraszt faluközösség.
„No, és milyen vendég vagyok én? Énvendég. Elegyes. Tudok lenni ilyen is, olyan is. Boldogult tahókoromban remek botrányvendég voltam néhanap. De már akkor is tudtam példás vendégnek lenni. Ha össz...
Online ár:
1 090 Ft