Az elme gyilkosai I-III. (Kunoichi trilógia) - Olvasatlan, új könyv

Összefoglaló

Az elme gyilkosai I.: Az áruló

Minden szervezet úgy született, hogy valakik megalapították. Az emberi civilizáció is csak egy szervezet, és mindaz igaz rá, ami igaz a többi nagy szervezetre. Az emberiség történelmének legnagyobb titka, hogy miként keletkezett a civilizáció, kik alapították, milyen szabályokat követve épült fel, és hogyan működik valójában.

Ez olyan hatalmas titok, amelyről egyetlen szó sem esik az írott történelemben, és amelynek létét a történészek még csak fel sem tételezték. A történelem hajnalán a civilizációt egy csoport hozta létre. A civilizáció úgy épül fel, hogy központilag irányítható legyen, vagyis oly módon van megszervezve, hogy az emberiséget egy szűk érdekcsoport kontroll alatt tarthassa.

Kívülálló soha nem ismerhette meg e társaságot, és az emberiségen uralkodó kaszt tagjai közül soha senki nem lett áruló.

Egészen mostanáig.

Az elme gyilkosai II.: A téboly katonái

Egy régi mondás szerint az igazi hatalom mindig a trón mögött áll. Az igazi döntéshozói hatalom arctalan, névtelen és láthatatlan. Ereje titkaiban rejlik, kormányzási módszerének lényege a figyelem elterelése önmagáról.

Gigászi nemzetközi projektek, véres háborúk, veszélyektől hangos média, önmagába roskadó ikertornyok – mind csupán színjátékok, melyek fedésében észrevétlenül átsiklik valami, ami visszataszítóbb és hatalmasabb ezeknél.

A hatalom játszmája a figyelemelterelés játszmája.


Az elme gyilkosai III.: A végső háború

Az első világháború nem az első világháború volt. A második világháború nem a második világháború volt. Az igazi első világháború még mindig zajlik, és már évezredek óta tart. Ebben a háborúban a hidrogénbombánál milliószor pusztítóbb hatású fegyvert vetnek be az emberek ellen.

Ezt a tömegpusztító fegyvert, amely emberek milliárdjainak jövőjét semmisíti meg, és amelynek hatása tovább tart, mint amennyi a plutónium felezési ideje, így nevezik: HAZUGSÁG