Pesti alakok a nagyvilágban (Pesti alakok 9.)

Összefoglaló

Kivándorlók, emigránsok, disszidensek, világcsavargók. Sikeres Pesti Alakok
BEVEZETÉS
Miért éppen az emigránsok?!
Szociológusok serege foglalkozott már a magyarok kivándorlásának hosszú és keserves történetével, melyben természetesen a világhírűvé vált magyar személyiségek is előkelő helyet foglalnak el. A Pesti Alakok sorozatban azért tartottam fontosnak és érdekesnek a külföldre került hazánkfiai nagyon rövid történetének felelevenítését, mert az „Akikre büszkék vagyunk” kérdéskörében sokszor hivatkozunk arra, milyen nagyszerű emberek kerültek el Pestről messzi földre úgy, hogy ott arattak sikert, vagy csináltak olyan dolgokat, amikre egyre inkább büszkék vagyunk.

Néhány ismerősöm és barátom is elment külföldre már az én életemben is, éppen ezért alakult ki egy eléggé speciális véleményem erről a dologról. Disszonánsnak tartom, hogy miközben rengetegen hangoztatják a hazafiság, elkötelezettség stb. hangzatos elvárásokat, aközben a lojalitásnak nyoma sincs a legtöbb emberben. Nem csak a haza iránt, de a család, a barátok, a munkaadók és a többi társadalmi kapcsolatok iránt sem. Azt is látom, hogy a rátermett és tehetséges emberek itthon is tudnak érvényesülni és boldogulni – sokan persze esetleg rosszabb körülmények között, mint más országokban. Az alapelv azonban tökéletesen működik: csak a kiválóságot, az átlagból kiemelkedő teljesítményeket méltányolják minden országban, az átlag mindenütt átlagos életkörülményeket eredményez. Sokfélék vagyunk – nemzeten belül is.

Dehát milyenek is vagyunk mi magyarok? Ezt legjobban – és tréfásan – Lackfi János fogalmazta meg a hasonló című könyve ajánlásaként:
„… Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon busongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. …”

A tréfát félretéve nagyon sok érdekes emberrel találkoztam a magyarságból, akik megérdemelnek egy kis, vagy éppen nagy figyelmet, és ezért szeretném ebben a könyvben egybegyűjteni az „Érdekes Magyarok Asztaltársaságát”, akár személyes ismeretség, akár csak a személyes érdeklődés kapcsol engem hozzájuk.