"Zajlik a látvány, mint jég a folyón:
megtorlad, lódul, szilánkra törik.
Egy szélvédőn gyors tükör-villanás:
mire lekapnád, jön a második.
Kering a nap a téli tér fölött,
villog a hó, az ablak, fáj a szem,
lencsék és prizmák, gyors tükrök között
halrajként villan át a képtelen -
rögzíthetetlen, mint a vadvizek,
és olvadékony, mint a fény maga.
Nagy, árnyéktalan déli ragyogás.
S lesz este,
reggel,
megint éjszaka."