A mindenkori fiatalok „soha vissza nem térő világa” felől, az ifjúság nézőpontjából szemlélt, megélt és láttatott élet, a sokat vitatott ötvenes évek valósága is különös színezetet kap Albert Gábor novelláiban.
Szívesen idézem a mongol öregasszonyt, aki az unokájának próbálta elmesélni, mekkora csoda, hogy a világra jövünk. Ezt mondta. Fogj az ujjaid közé egy tűt és tartsd a hegyével fölfelé. A másik keze...