2 kötet Jászai Mari életéről: Jászai Mari + Jászai Mari és a magyar színház

Összefoglaló

FÖLDES ANNA: JÁSZAI MARI ÉS A MAGYAR SZÍNHÁZ
Több, mint fél évszázada, hogy a Nemzeti Színház királynőjét, Jászai Marit eltemette a nemzet. Emléke kőbe, szoborba, emlékházba, múzeumba dermedt. Alig akad már szemtanú, aki látta volna Jászai-Élektrát vagy Jászai-Gertrudist.
Hogyan kísérli meg Földes Anna a „tetemrehívást”? Vajon nem vakmerő vállalkozás úgy írni egy legendává magasztosult színészről, hogy sosem láttuk a vele született koturnusban, sosem hallottuk tragikus regiszterekben megszólaló hangját?
Földes Anna merészen és ihletetten, tiszteletreméltóan gazdag dokumentumanyagok szólaltatva mag, idézi elénk Jászai felejthetetlen alakját: életre kelti a nem mindennapi embert és művészt, s vele együtt a magyar színjátszás fél évszázadát, melyet Jászai Mari neve fémjelzett. Nem a pletykaéhes kíváncsiságot akarja kielégíteni, amikor minden fellelhető adatot megszólaltat a könyvben a romantikus életű, izzó szenvedélyekről fűtött tragikáról, hanem azokat a belső és külső életmorzsákat, lelki tényezőket keresi a színésznő életében, színészi munkájában, amelyek egyetlenné és utánozhatatlanná gyúrták: Jászaivá. Azt a sokarcú embert, azt a sokarcú színészt keresi munkájában, aki nemcsak halálában, hanem már életében legendává lett.

PÉCHY BLANKA: JÁSZAI MARI
Péchy Blanka nagy sikerű Jászai-életrajza az életrajzi apróságokon, személyes emlékeken túl feldolgozza Jászai egész szellemi hagyatékát, a tanár, az előadó, a tudatos alkotó művész, sőt az író életművét. Nem kevésbé érdekes azonban Jászainak, az embernek, az asszonynak portréja, szerelmi életének leplezetlen, őszinte, mégis tapintatos, mélységesen emberi bemutatása, melyből sok belső vívódásán keresztül szintén a művésznő nagy egyénisége bontakozik ki, immár megtisztulva a tömérdek ízléstelen mendemonda sallangjától…
Péchy Blanka könyvében a szemtanú élményszerű tapasztalata a kutató gondosságával, a visszaemlékező lelkes barátnő érzelmi gazdagsága a krónikaíró személytelen tárgyilagosságával egyesül. Jászai színészi arculatát pedig a mesterségével tudatosan is foglalkozó művész szakmai hozzáértésével sikerül visszaidéznie.Írásművészete és a visszaemlékezések elevensége a távoli múlttá foszlott eseményeket is szemléltetően idézi a mai olvasó elé, s valósággal megeleveníti a legmúlékonyabb művészet, a színjátszás legnagyobb magyar alakját.