Széchenyi István gróf vagy Magyarország újjászületése

Összefoglaló

„…ha feltámadna halottaiból a nagy Széchenyi, s végigjárná ezt az országot! Ha látná a fényes fővárost, melynek Európa világvárosaitól nem kell szégyenkeznie, a Duna hátán tovasikló gőzhajók raját, a palotasorokat, melyek félszázad alatt mintegy varázsütésre szegélyezték a széles utcákat, a Vaskapu sziklamedrében biztosan közlekedő hajókat… a gyárak füstölgő kéményeit: hogy feldobogna a szíve a büszke örömtől…
– Nem voltam rossz prófétája hazámnak, nem voltam rossz napszámosa a nemzetnek. Teljesedett mindaz, amit előre hirdettem a kétségbeesés napjában, bár okulnál belőle én édes nemzetem, tanuld meg belőle a munka, a kitartás mindenható erejét!
Az ércszobor, mely ott áll a Lánchíd előtt, néma és komoly; de az a Széchenyi, kinek szelleme lebeg a haza felett, s ott él az elmék és szívek redőiben, olyan beszédes. Lelkesít minden szava, drága oktatás minden igéje.
Az éltető eszme Széchenyi hazaszeretete, mely henye szó helyett tettben nyilatkozott.
„Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.”