Időrendi áttekintés (Magyarország története 24.)

Összefoglaló

Megjegyzés: Fekete-fehér és színes fotókkal.
ELŐSZÓ
A történetírás két állandó vonatkoztatási pontja a hely és az idő. A múlt minden eseménye lejátszódott valahol és valamikor. Múltunkat térben és időben képzeljük el. A magyarként azonosítható törzsek története a keresztény időszámítás szerint mintegy 500-1000 évvel Krisztus születése előtt, a nyugat-szibériai sztyeppei övezetben kezdődött. Eleink, vagyis az ősmagyarok onnan sodródtak, vándoroltak dél-délnyugati irányba évszázadokon át. A Kárpát-medencét, ahol végül letelepedtek, és rövidesen államot is alapítottak, a Krisztus utáni 9. században érték el. Azóta mintegy 1100 esztendő telt el.
Sorozatunk, amelynek utolsó kötetét tartja kezében az Olvasó, ezt a mintegy 3000 éves múltat 23 kötetben ismertette. A honfoglalásig terjedő közel 2000 év történetével - amelyről nagyon keveset tudunk - 1, az azóta eltelt 1100 esztendő történetével viszont 22 kötet foglalkozik. Ennek az az oka, hogy minél közelebb kerülünk napjainkhoz, annál több információ áll rendelkezésünkre, s annál nehezebb röviden bemutatni egy-egy korszakot. A közelmúlt és félmúlt iránt ráadásul az érdeklődés is felfokozottan nagy. A 19. század történetével ezért már 4, a 20. századéval pedig 6 kötet foglalkozik. Az eddigi kötetek hosszabb-rövidebb történelmi korszakok főbb jellegzetességeit mutatták be változó szempontokat követő elrendezésben. A szerzők olykor időrendben, olykor tematikus elrendezésben strukturálták mondanivalójukat. Ez az utolsó kötet szakít ezzel a hagyománnyal. Mindannak a lényegét, amelyet az eddigi kötetek irodalmias történetek formájában előadtak, ez szoros időrendben és a lehető legadatszerűbben foglalja össze. Vagyis kronológia - annak minden előnyével és hátrányával együtt. Nem lehet belefeledkezni, és - fogva a tudós szerzők kezét - egy-egy korszak érdekességeinek a végére járni, mint a korábbi köteteket olvasva. Ezzel szemben az elmúlt 3000 év lényeges és ismert eseményeinek lehető legpontosabb időpontja megtalálható benne. Az uralkodók és a vezető politikusok emlékezetre méltó tetteié éppúgy, mint a hadieseményeké és a művelődéstörténet fontos fejleményeié. Mint ilyen, hasznosan egészíti ki a korábbi köteteket. Ugyanakkor önállóan, kézi-, illetve segédkönyvként is jól használható.
Mint minden eddigi kötethez, ehhez is gazdag illusztrációs anyag társul. A képek oldják a kronológia műfajából elkerülhetetlenül következő adatszerűség szárazságát és szikárságát, s vizuálisan is megjelenítik a magyarság és Magyarország sok évszázados és fordulatokban bővelkedő történetét. Ha valaki esetleg ezt a kötetet veszi először kézbe, szinte biztos, hogy kedvet kap tőle a többihez.