Énosztódás

Összefoglaló

"Tétova lépteimet

Hajnali ébredés százas
szögeket üt mellkasomba.

Estére, mint folyékony gipsz,
rám keményedik a fájdalom

verejtéke, darabokban hull alá,
csak a Hold emeli fel földre lógó fejem.

Látom: az ég szétnyílik, utak
szakadnak be, s a lelőtt madarak még mozognak.

Kiégett városi lámpák. De csukott
szemmel is mindent látok, halottaimmal

beszélgetek, huzatos köpenyük alá bújok.
Indulnék velük, de félek, maradok.

Hangtalanul járom az utcákat, az éj
áttetsző fátyla alatt, suhanó árnyak

lengnek körbe, sehol egy ember,
csak az éber kutyák ugatják tétova lépteimet –"