„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.”
(Kemény István)
Az évtized legfontosabb magyar szépirodalmi megjelenéseit vesszük sorra a héten. Ötvenes listánkat közel harminc felkért szakértő, kiadóvezető, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár és újságíró segítségével állítottuk össze. A folyamat úgy zajlott, hogy egyre rövidebb listákra kellett szavazniuk a voksolóknak, majd végül a szerkesztőség úgy döntött, hogy egy szerző egy könyvvel kerülhet fel a listára (ez persze azt is jelenti, hogy voltak szerzők, akik többel is szerepelhettek volna). Az évtized magyar listáján, ugyanúgy, ahogy a gyerek- és világirodalmi listán is, elkerültük a sorrendezést (az eladási listán sorrend is volt), helyette a következő napokban bemutatott 50 könyvet ünnepeljük. El kell mondjuk, hogy most is sok fontos lemaradó van, de erről mi csak részben tehetünk, hiszen mi is szavaztunk.
"Soha életemben nem voltam még semmiben annyira biztos, mint most abban, hogy ezt akarom. És ha esélyt adsz nekem, egész életemben azon leszek, hogy bebizonyítsam, helyesen döntöttél! Szeretlek, Ba...
Online ár:
5 525 Ft
Eredeti ár: 6 499 Ft
Online ár:
5 100 Ft
Eredeti ár: 5 999 Ft
4.6
az 5-ből
19 értékelés alapján
Majdnem belehaltam. Egyrészt szépírást tanulgatok és elmondhatatlanul inspirált a stílus. Másrészt mivel fotográfus a párom, úgy éreztem az ágyban mellette olvasva Bartist, hogy bár alszik, belelátok, belelapozhatok, miközben szét is feszítettek egyes mondatok. Például ez a Vége vége felé: (...) "Arról beszélt, hogy akiből hiányzik az elengedés képessége, az vagy megbolondul, vagy fotográfus lesz. És ha fotográfus lesz, előbb képes elengedni a saját életét, mint a fényképezőgépet, a képeit. Capa, Diana Arbus, Mapplethorpe." (...) Arbushoz egyébként is különös viszony fűz. Ismerek valakit, aki az ő képeivel pasizik. Negyedrészt, ha szabad még, gyötrő és gyönyörű, amit Bartistól a valódi szerelemről tanultam...