A vége
Magvető Könyvkiadó, 2024
Összefoglaló
„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.”
(Kemény István)
Részletek
- 600 oldal
- Kötés: keménytábla, védőborító
- ISBN: 9789631433401
- Eredeti cím: A vége
Tedd kosárba mindkettőt egy gombnyomással!
A kettő együtt:
Bővebben a Könyves Magazinban
Az évtized legfontosabb magyar szépirodalmi megjelenéseit vesszük sorra a héten. Ötvenes listánkat közel harminc felkért szakértő, kiadóvezető, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár és újságíró segítségével állítottuk össze. A folyamat úgy zajlott, hogy egyre rövidebb listákra kellett szavazniuk a voksolóknak, majd végül a szerkesztőség úgy döntött, hogy egy szerző egy könyvvel kerülhet fel a listára (ez persze azt is jelenti, hogy voltak szerzők, akik többel is szerepelhettek volna). Az évtized magyar listáján, ugyanúgy, ahogy a gyerek- és világirodalmi listán is, elkerültük a sorrendezést (az eladási listán sorrend is volt), helyette a következő napokban bemutatott 50 könyvet ünnepeljük. El kell mondjuk, hogy most is sok fontos lemaradó van, de erről mi csak részben tehetünk, hiszen mi is szavaztunk.
ÉRTÉKELÉSEK
4.7
az 5-ből
22 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Majdnem belehaltam. Egyrészt szépírást tanulgatok és elmondhatatlanul inspirált a stílus. Másrészt mivel fotográfus a párom, úgy éreztem az ágyban mellette olvasva Bartist, hogy bár alszik, belelátok, belelapozhatok, miközben szét is feszítettek egyes mondatok. Például ez a Vége vége felé: (...) "Arról beszélt, hogy akiből hiányzik az elengedés képessége, az vagy megbolondul, vagy fotográfus lesz. És ha fotográfus lesz, előbb képes elengedni a saját életét, mint a fényképezőgépet, a képeit. Capa, Diana Arbus, Mapplethorpe." (...) Arbushoz egyébként is különös viszony fűz. Ismerek valakit, aki az ő képeivel pasizik. Negyedrészt, ha szabad még, gyötrő és gyönyörű, amit Bartistól a valódi szerelemről tanultam...