Napló - Barangolások a legnagyobb magyar emlékirataiban

Összefoglaló

""Királyok, hercegek, grófok...""
Ismerek egy bárónőt, aki nem szégyell dolgozni, kiváltképp, hogy munkája izgalmas, érdekes. De pénzt nem hajlandó elfogadni érte, és szerződést sem ír alá. Mindez a XXI. században, Magyarországon. Pedig nem él különösebben jól, de élhet akárhogy, egy bárónő dolgozhat, de pénzt nem kaphat érte. Számára ez így természetes.

Széchenyi István naplójából hiányzik a mindennapi betevő iránti aggodalom. De csak ez. Minden más megtalálható benne. A napló írása a XIX. századtól kezdve szinte kötelező a nemesi családoknál annak, aki kicsit is ad magára. Nem világos, mi a céljuk vele. A nemesi családok sóhajtozó visszaemlékezéseit aztán átveszik mások, költők, művészek, híres színésznők. A század ugyanis meglehetősen ellentmondásos kezd lenni, nagy a keveredés, az ipari forradalmak után a nemesség tekintélye kérdéses, a polgárság kezd kialakulni, a nemességet már meg is vehetik pénzért. Egyre nyugtalanabb az a tenger is, amely a főnemesség hajóját Magyarországon körülveszi, gyakoriak a viharok, a hajólakók hajónaplókat írnak, hogy legyen, aki tud róluk, ha végképp elsüllyedt az egész.
Persze addig még sok időnek kell eltelnie."