A tőzsdék a mai átlagember számára egy érthetelen, kissé misztikusnak tűnő és mindenképpen igencsak távol álló intézmény. Bár korábban már létezett Magyarországon, hosszú ideig csak a könyvek lapjan, a filmvásznon, a televízió képernyőjén találkozhattunk vele. Bárki fel tudja idézni a képsorokat a ki tudja miért, izgatottan kiabáló, vagy éppen a számítógép terminálja fölé hajoló emberekről, a zűrzavarról, az elkiáltott emelkedő vagy éppen csökkenő, érthetetlen számsorokról, cégnevekről, százalékokról, a villogó, állandóan újabb és újabb számokat mutató árfolyamjelző táblákról. S a film végén - műfajtól függően - a főhősre pazar gazdagság és egy szőke szépség, esetleg tragikus öngyilkosság vár.
A látszólagos zűrzavar ellenére a tőzsdén igen precízen szervezett, szigorú szabályok között folyó tevékenység folyik. Szabályai nem is annyira érthetetlenek, mint amennyire első pillantásra látszik. Az sem szükségszerű, hogy a tőzsdei játék teljes elszegényedéshez, öngyilkossághoz vezessen, mint ahogy ne legyünk biztosak a pazar gazdagságban sem - bár ha mégis összejön, ezellen nemigen van kifogásunk. Az pedig, hogy a mai valóságban játszott filmünk végére sikerül-e a szőke szépség kegyeit elnyerni, egyáltalán nincs közvetlen összefüggésben a tőzsdével.