A passióhagyomány a horvát irodalomban

Összefoglaló

2 A középkori passióhagyomány a horvát irodalomtörténet-írásában
3 A műfaj születése és létformája
4 A passiószövegek genezise
5 A passiószövegek verselése és a verselés előzményei
6 A passiószövegek evolutív transzformációja
7 A passiószövegek terjedésének iránya,kulturális és regionális irodalmi nyelvi változataik
8 Közismert és népszerű passiószövegek a horvát műköltészetben
9 Összegzés
10 Áttekintőtáblázat a a legfontosabb horvát nyelvű passiószövegekből
11 Függelék
12 Szakirodalom
13 Névmutató
14 Tartalom
Lukács István
Az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézetének munkatársa, 2003 és 2008 között tanszékvezetője, egyetemi tanár. Pályafutása kezdete óta elsősorban a horvát–magyar és a szlovén–magyar irodalmi kapcsolatok kutatásával foglalkozik. Tudományos közleményeinek jelentős része a 19. és a 20. század fordulójának irodalmi korszakaihoz (premodern, modern, avantgárd) és nevesebb íróihoz (Silvije Strahimir Kranjčević, Miroslav Krleža, Ivan Cankar, Srečko Kosovel) kapcsolódik, de nem kerülték el a figyelmét az ezt megelőző évszázadok irodalmi jelenségei (horvát passióhagyomány, szlovén romantika) és mellőzött vagy elfeledett szerzői, sem pedig térségünk irodalmi kapcsolatrendszerében a posztmodern kor komparatív szempontból figyelemre méltó irodalmi párhuzamai (Ivan Slamnig, Esterházy Péter). Legjelentősebb kroatisztikai eredménye egy Csíksomlyón felfedezett, mikházai provenienciájú kaj-horvát nyelvű dramatizált Mária-siralom szerzőségének megállapítása, a szöveg filológiai és irodalomtörténeti elemzése, közreadása és fordítása. Lukács István a horvát irodalomtudomány feladatát is átvállalva bemutatta a horvát passióhagyomány közel évezredes történetét, a középkori kezdetektől egészen a közelmúltban gyűjtött folklórszövegekig. Az értekezés kiemelkedő része az Andrija Knezajićnak tulajdonított planctus (siratóének) elemzése és forrásainak azonosítása, amely a legrégebbi, kaj-horvát nyelven íródott passiószöveg. A Knezajić-féle passióval a szerző megtalálta a horvát szenvedéstörténeti hagyomány hiányzó láncszemét, és így teljessé tette a műfaj történetét.