Nyomtalanul

Az első könyvem volt a szerzőtől, de teljesen biztos hogy az utolsó. Gondoltam, ha "bestsellerszerző" (és hátsó borítós rövid leírás is érdekesnek tűnt), akkor csak nem lehet annyira rossz. Hát de. Sőt pocsék. Ilyen unalmas, vontatott könyvet még talán nem is olvastam. De legalább drámázás, tragikázás bőven van benne. Amit én sosem szoktam csinálni, a könyv harmadának végigszenvedése után, egyre inkább kezdtem átlapozni 1-1 oldalt, majd egyes fejezeteket (főleg amikor csak sírnak és egymás utáni 3 kis fejezetnek ugynaz a sirám a témája, aminek a nem túl erős storyhoz sincs köze). Aztán az utolsó 50-100 oldalon már szinte alig olvastam el valamit. Szinte végig csak diskurzusok vannak (nagyrészt az sem túl érdekfeszítő és sokszor ismétlődő), izgalom semmi. De ez utóbbit mindenki értse szó szerint! Rengeteg szereplő, azok részletes és végtelenól unalmas leírásaival és jellemzésével. Aki imádja az akciódus, cselekményes könyveket (Preston/Child - Pendergast sororzat, Lee Child - Reacher), az egész biztosan nem ezt az írót keresi, de Lőrincz L. László, vagy Dan Brown kedvelőinek sem tudom ajánlani. Olyan, mint egy gyenge Baldacci-másolat, amiből az akciójeleneteket és az izgalmakat szinte teljesen kihagyták. (pedig a Bladacci sem fér oda a legizgalmasabb, legcselekményesebb könyvek közé) Egész egyszerűen nincs ebben a könyvben semmi, ami érdekessé, olvashatóvá, vagy érdemlegessé tenné sajnos. Hacsak az nem, hogy nagyon próbált megfelelni a kor szellemének, de őszintén szólva a könyv végi EGYETLEN akció - melyet előbbi megfelelési kényszer elemei vastagon átszőttek - csak még szánalmasabbá tette az egészet, teljesen megfojtva még az életszerűséget is. 500-nál több könyv elolvasása után (lehet hogy lassan ezer) pályázik az eddigi legrosszabb könyv címre nálam.