Emmynek néha nem is olyan egyszerű megtalálnia a „valójában még gyerek” és a „már majdnem felnőtt” közti határvonalat.
Az sem könnyű, ha az osztályfőnöke arra kéri, többé ne viselkedjen boszorkányként, hanem próbáljon békét kötni a halálos ellenségével. De mégis hogyan, ha Denise állandóan beszól neki, ráadásul ok nélkül? Elég felnőtt már ahhoz Emmy, hogy képes legyen megfontoltan kezelni a helyzetet?
És mégis hogy jön ahhoz a saját anyja ÉS egy vadidegen eladónő, hogy nyilvánosan megalázzák, és úgy kezeljék, mint egy próbababát? ÉS hogy, a „popójáról” társalogjanak, persze jó hangosan? Hiszen Emmynek feneke van, a fenébe is! Amit nem akar kék babaruhába bújtatni az apja esküvőjén…
Igen, bőven van miről elmélkednie a „még nem teljesen felnőtt” Emmynek.