Azt mondja egy helyütt, meglepő bölcsességgel, Mátyás B. Ferenc kamasz hőse, miközben egy barátságtalan városon át - talán Kolozsváron - cukrászdáknak hordja ki az édességet: "Míg megtapsolt, humánus cselekedetnek számít a szenvedő állatot elpusztítani, addig önmagára az ember erkölcsi merevségében kínszenvedést oszt, és azzal kecsegteti magát, hogy »értelmes ember« marad akkor is, amikor értelméből már pusztán egy vég nélküli jajra telik." - Ennek a kamasznak azonban egyetlen nap alatt kell átélnie a szellem és a halál, a magány és a tehetetlenség élményeit, ettől válik talán idő előtt, tehát már-már természetellenesen éretté, ábrándul ki egy világból, még mielőtt igazán megismerte volna.