Nem-helyek (Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába)

Összefoglaló

Éppen húsz évvel ezelőtt jelent meg Augé munkája (Non-Lieux, introduction á une anthropologie de la surmodernité. Paris, Le Seuil, 1992.], melynek nyomán a nem-helyek kifejezés kurrens fogalommá vált a kultúratudományok területén. A könyv szerzője egy módszertani felvetésből kiindulva kísérli meg - figyelmét a távoli népek, kultúrák vizsgálatáról saját környezetére irányítva - a klasszikus etnológia módszereit és eszközeit a jelenkorra alkalmazni.
Augé szerint napjainkban mind az idő, mind pedig a tér túlburjánzik, túlárad a korábbi kereteken. Az idő és a tér mellett a mértéknélküliség harmadik dimenziója az egyénnel, az egóval kapcsolatos: a világértelmezés és az általában vett jelentéstulajdonítás egyéni útjai egyre meghatározóbbá és szükségesebbé válnak. Ezért a realizmus-szürrealizmus fogalompár mintájára Augé a modernitás utáni kort szürmodernitásnak nevezi (fordítják szupermodernitásként, máskor ultra vagy hipermodernitásként is). Augé könyve nem egyszerűen a globalizált világrend működésének leírása, hanem egyfajta kordiagnózis is: világunkat egyre jobban azok a terek uralják, amelyekhez - a tér személytelensége, identitásnélkülisége miatt - az ember képtelen kötődni. A nem-helyeket a személytelen információk, utasítások és eljárások (hirdetések, útlevél és menetjegy-ellenőrzés, vámvizsgálat stb.) jellemzik, ahol az univerzális protokollok azzal a megnyugtató érzéssel töltenek el. hogy a dolgok mintegy maguktól megtörténnek.
A mindeddig hiányzó magyar fordítás ellenére Augé könyve Magyarországon is már-már klasszikus antropológiai műnek számít, amely a szakmabeli olvasók, illetve a társadalomtudományok mai problémái iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség érdeklődésére egyaránt számot tarthat.