A Makkabeusok első könyve + A Makkabeusok második könyve (Második kiadás - 2 mű)

Összefoglaló

Saját képekkel - Ismertető: A Makkabeusok első könyve: "Ugyanabban az időben, és ugyanazon a napon, amelyen a nemzetek megszentségtelenítették, ugyanakkor szentelték fel a templomot énekszóval, lantok, hárfák és cintányérok kíséretével. Az egész nép arcra borult, imádta és áldotta az Eget, hogy szerencséssé tette útjukat. Az oltár újraszentelését nyolc napig végezték, és örömmel áldoztak égőáldozatokat és dícsőitő áldozatokat a szabadulásért. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették fel, megújították a kapukat és a papi kamrákat, és ajtókkal látták el őket. Igen nagy öröm töltötte el a népet, mivel sikerült elhárítaniuk magukról a nemzetek gyalázatát. Júdás és testvérei Izrael egész gyülekezetével együtt elhatározták, hogy évről évre megünnepilik az oltár újraszentelésének napjait a maga idején a Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át vidámsággal és örömmel." (A Makkabeusok első könyve 4,54-59)
"A Makkabeusok első könyve Izrael népe történelmének olyan fejezetét mutatja be, amikor az ősök hitéért való harc egyben a nemzeti önrendelkezésért való küzdelmet is jelentett a hellenizmus globális trendjével szemben. A templomnak a Dániel által megprófétált "pusztító utálatosságtól" való megtisztításáról és a mécsek újbóli meggyújtásáról azóta is világszerte megemlékezik a zsidóság minden decemberben a hanuka ünnepén. A Makkabeus fivéreket pedig az egész modern Izrael tekinti nemzeti példaképeinek, mivel bátor hőstetteikkel betöltötték Dániel próféciáját, amely szerint "az Istenét ismerő nép erőt vesz és cselekszik"." (Répás László)

- - A Makkabeusok második könyve: "Arra intem mindazokat, akik könyvemet olvassák, hogy ne szoruljon el szívük a bajok láttán, hanem vegyék figyelembe azt is, hogy a büntetések nem népünk elpusztítására, hanem fenyítésére szolgáltak. Hiszen már az is igen nagy jóindulat jele, ha az istentelen tetteket elkövetőket nem hagyja sokáig büntetlenül [az Isten], hanem azonnal utoléri őket a megérdemelt büntetés. A többi nemzetnél ugyanis türelmesen kivárja az Úr, amíg eljutnak a bűneik teljességéig, és akkor szabja ki rájuk a büntetést, velünk azonban nem így bánik, hogy később ne kelljen kitöltenie ránk a bosszúállását, amikor bűneink tetőpontjukra hágnak. Ezért soha nem vonja meg tőlünk irgalmasságát; még ha balsorssal is fenyít is minket, soha nem hagyja el saját népét." (A Makkabeusok második könyve 6,12-16)