Kriszta
kedvencei

Repül a, repül a... Kriszta!

D. Tóth Kriszta vagyok. 37 éves. Repülésfóbiás. Ez az én történetem.

D. Tóth Kriszta ajánlja

Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.

A dolog 5-6 éve kezdődött, nem sokkal a gyerekem születése, és közvetlenül egy rosszul sikerült korfui repülőút után. Addigra megtettem 300 ezer kilométert a levegőben, ami azt jelenti, hogy összeadva a szakmai és magánútjaim hosszát, többszörösen is körberepültem a Földet. Gond nélkül, para nélkül.

Mostanra már a gyógyulás útjára léptem, ezért képes vagyok beszélni róla, írni róla, és halálra untatni vele a környezetemet. Óriási előrelépés ez a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor nemhogy nem voltam hajlandó repülőre szállni, de szóba sem lehetett hozni előttem a repülést, mint olyat. A repülőgépen – akkor, amikor mondjuk egy munka miatt, vagy a család visszavonhatatlanul fortyogó haragját elkerülendő mégiscsak felültem rá – a következő tünetegyüttest produkáltam... vagyis, már előtte, hiszen a tünetek már otthon elkezdődtek, úgy három-négy nappal a repülés előtt.

Nem tudtam rendesen aludni, enni, lazítani. Másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy nekem semmiképpen nem szabad pár napon belül repülőre ülnöm, mert egészen biztosan valami baj lesz. Tudom, hogy ez nagyon-nagyon ritka, de miért ne épp most lenne baj. Hisz olyan régóta nem volt szerencsétlenség. Hát majd most lesz. Mert biztos, hogy most lesz, amikor én és – még rosszabb!!! – a családom ott ül a gépen. És Lola milyen pici még – Istenem! Micsoda veszteség lenne a világnak, hogy nem látja felnőni... No, hát valahogy így, körbe-körbe a fejemben, újabb és újabb rémisztő forgatókönyveket gyártva, még álmomban is.

Mire a repülőtérre értünk, érthető módon már egy idegroncs voltam. Ott aztán Alex rögtön a becsekkolás után belém töltött egy pohár fehérbort, majd felszállás előtt fél órával erre jött néhány csepp a nyelvemre a virágterápiás (igen, virágterápiás) nyugtató oldatból. Felszállásnál a családom látványosan elfordult tőlem. Naná, senki sem akarta, hogy a 3-4 éves gyerek is átvegye a parát. Mire elértük az utazómagasságot, a testhőmérsékletem vagy két fokot emelkedett, a testsúlyom pedig ugyanennyit csökkent kilóban, köszönhetően az izzadtság formájában veszített víznek. Az út háromnegyedénél már hajlamos voltam elengedni a karfát, kinyitni a szememet, és meginni a második pohár boromat. Tíz percen belül viszont elkezdődött a leszállás – és elkezdődött minden elölről. Próbáltátok már valaha megfeszíteni minden egyes izmotokat két és negyed órán keresztül??? Javaslok először egy ötperces próbát...

Amikor a fodrászom pár éve szólt, hogy van néhány ősz hajszál a halántékomon, én elegánsan azt mondtam neki, biztos azért, mert édesanya lettem. Miközben pontosan tudtam, hogy az ősz hajszálaim nem Lolától vannak – hanem saját magamtól. Kísérleteztem sok mindennel a helyzet orvosolására, de legalábbis a tünetek kezelésére. Idén év elején, egy igazán hosszú repülőút alkalmával még a férjem nagymamájának bivalyerős altatóját is bevettem. A rettegésemen nem segített, viszont a gép teljes hátsó traktusa hülyének nézett, mert az altató hatása alatt a biztonsági előírások ismertetésekor a távírányítóval akartam lehalkítani a stewardess-t.

A helyzet akkor kezdett javulni, amikor a család bevetette ellenem a nehéztüzérséget. A sógorom formájában, aki kiképzőpilóta a brit királyi légierőnél. Dan egy intelligens, barátságos, humoros, szeretnivaló katona, aki a hazáját szolgálja, aki megjárta Irakot, Afganisztánt, Líbiát, számtalan bajtársát mentette meg a haláltól, és túlélt néhány valóban rizikós élethelyzetet. Na, hát egy görbe estén, itt Budapesten, egyszer csak azt vettem észre, hogy már egy órája beszélgetek Dannel a repülésről. Lazán, tabuk nélkül. Most először valaki, akit hiteles szakembernek tartottam a témában, komolyan vette a félelmemet, és valós válaszokat adott kissé amatőr kérdéseimre. Felszabadító érzés volt. Ott állt előttem egy hús-vér háborús hős, és türelmes volt velem. Onnantól kezdve Dan és köztem rendszeressé váltak ezek a beszélgetések. Én kérdezek, ő válaszol – ennyi az egész. És mára eljutottunk oda, hogy különféle tudatmódosító szerek (alkohol, virágterápia, nyugtató) nélkül repülök. Sőt, a fel- és leszállást leszámítva egész normális(nak tűnő) útitárs is vagyok. Még nem vagyunk a célban, de dolgozunk rajta. Ez a cikk például házi feladat volt. Dan szerint az írás is segít – úgyhogy kösz, hogy elolvastátok...

Heti termékek

Tim Lihoreau:
Modern fóbiák – korunk félelmeinek litániája, 2007

Fóbiák, amelyek nem is annyira vannak, mint inkább lehetnének. Nem is tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk ezen a tömérdek modern kori nyűgön és/vagy álnyűgön...

2 421 Ft

Megnézem

Barta Tamás:
100 állomás – 100 kaland: Repülés, 2010

Miért széllel szemben szállnak fel a madarak?
Hogyan irányítható a hőlégballon?
Milyen színű a fekete doboz?
Kik használják a repülőgép-szimulátort...

1 692 Ft

Megnézem

Szlankó Bálint:
Maximum nulla áldozattal, 2011

Ez a könyv első ízben derít fényt arra, mit csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. Testközelből számol be a...

2 967 Ft

Megnézem

Régebbi ajánlók

A győztesek világa

Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.

Tovább olvasom

Ringo, a kutyaember

Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.

Tovább olvasom

De nehéz az iskola... táska

A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”

Tovább olvasom

Máshogy telik

„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”
(Punnany Massif: Máshogy telik)

Tovább olvasom

Két nyelv, két arany

Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.

Tovább olvasom

Kemény meló

Nem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a „fiaival”, szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.

Tovább olvasom

Csak nyugi London, és folytasd!

Milyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...

Tovább olvasom

„Coming out”

„Well, hello Mr Grey” – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.

Tovább olvasom

Régebbi videók...

Szabó Győző: Felszabadultabb ez a nyár...

Sokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.

Janklovics Péter: Dr. Magic-be belefojtották a szót

Janklovics Péter standuposként állandó vendég a nyári fesztiválokon, ahol a fiatalok különösen fogékonyak sajátos humorára. A színész-humorista két olyan könyvet ajánl a nyári kikapcsolódáshoz, amelyek jól illenek a fesztiválozók életformájához – és persze olvasmánynak sem utolsók.

Al Ghaoui Hesna: "Jó néha semmit sem csinálni"

Al Ghaoui Hesna tehetséges, talpraesett, bátor nő. Prima Primissima díjas riporter, aki háborúról, nyomorról, válságról tudósít. Majd hazamegy és megtanul sushit készíteni a vőlegénye kedvéért.
Vagy leül festeni.

Az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.

Kriszta vendége aktuális kedvenc olvasmányai között Feldmár András Ébredések című könyvét ajánlja, de egy CIA-ügynök igaz történetéről és egy különleges bornaplóról is szó esik.