"Nyílik a lélek” - Kettős látás a huszadik századi lírában (Szabó Lőrinc „rejtekútja”)

Összefoglaló

Barátaim születésnapjára készített köszöntő írások alkalmul szolgáltak, hogy rátaláljak arra a poétikai kettőslátásra, amely a Szabó Lőrinc-i pálya képét és egyben a 20. századi líra olvasását átgondoltatja velem. Mintha Rilke Befejezetlen elégia című írását (1920) folytatnák: T. S. Eliot Az üresek című verse 1925-ben a személyiség pokoljárása, kiüresítésének szenvedtető Golgotája és egyben a derűért vívott küzdelem megképzése, a poklok kísértéseinek elviselésére felerősítő poétikai újraszerveződés. Zárul a háborús kataklizmát átélő Mauberley, és nyílik az Énekek 20. századra vetülő szenvedés és fénnyé válás panorámája Pound zavart életében. Majd a Yeats-hirdette tragic joy. 19271928-ban pedig Szabó Lőrinc költészetében nemcsak a Te meg a világ tragikus szemléletű személyiség-látomása születik meg, de megjelenik a harc az ünnepért jellegű elégikus poétikájú Tücsökzene lehetősége is.
Ekkor írt utóbb publikálatlan, vagy így-úgy átdolgozott versei egyszerre felépítenek egy-egy gondolatmenetet, és meg is bontják azt. Kétségbeejtő elkeseredése egyben a létezésen való elcsodálkozásának alkalmává nemesedik. Poétikájában megtalálja, amit emberként elveszteni vélt egy életen keresztül. A kétségbeesés végigkövetésének paradox gyönyöre a kifejezés örömén érzett hálaadást telepíti versei rejtett megoldásaiba. A meg nem értett világ a versalkotás fájdalmas gyönyörében kap értelmet az életében magát otthontalannak érző, pusztulására elszántan tekintő ember versével helyet találhat az Univerzum teljességében. A de profundis a lux perpetua visszhangjára vár.
Kötetem egy új századi olvasó kísérlete a most hagyománnyá magasodó líra olvasására.