"Könyvem címe idézet. Bornemissza Pétertől származik, és teljes terjedelmében így szól: "Az elme szabad állat, őtet sem lánccal, sem kötéllel meg nem kötözheted. Hanem mindenkor éjjel és nappal, és mikor alszunk, álmunkban csak elforog." Ezzel azt kívántam érzékeltetni, hogy noha vannak elvárások és intézmények, divatok és kánonok, az elme -olykor sajnos önveszélyesen - mégiscsak szabad és fékezhetetlen, és ebben az embernek, most történetesen nekem, fölöttébb sok öröme telhet. A kritikus - különösen egy olyan urambátyámos, intimpistás, afféle túldimenzionált házibulihoz hasonló irodalmi kultúrában, mint a miénk - akkor jár legjobban, ha nem kapcsolódik semmilyen intézményhez, csoporthoz; eközben persze tudnia kell, hogy bármilyen nyílzápor zúdulhat rá. Hiszen ha nem elégszik meg a különféle irodalmi nagymiséket levezető adorációmester szerepével, akkor könnyen arcára sütik a zsörtölődő, csupán a gáncsért gáncsoskodó maszkját. Pedig e kritikus csak a dolgát végzi, és ismét egy Bornemissza Péter-mondás alapján dolgozik: "Az ganéjt és undok szart míg nem mozgatod, nem annyira büdös. Mihelyt megmozdítod, ottan az benne való büdösség felindul." - írja a szerző.