Vízözön (I-II. rész egy kötetben)

Összefoglaló

A könyv egyik kulcsalakja, Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Ninszun istennő papnőjének, Risat-Ninlilnek fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős, hanem talán a könyv leghalandóbb szereplője. Az égbolton az „Égi Gyík” megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Mindent elsöprő nagy természeti csapás közeledik. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. „Világtornyot” épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világtoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába Utnapistim figyelmeztetése, hogy nem ez az életbenmaradás útja. Erről kíséreli meggyőzni országa főpapját, majd utóbb a világbirodalom istenkirályát, barátait, a költőt, a könyvtárost, a csillagászt, a történetírót és a többieket, majd egyedül maradva hatalmas hajót épít. Elhelyezi benne barátait, élelmiszer-tartalékait, állatait. Amikor az özönvíz megérkezik, az istenkirály Világtornya szempillantás alatt összeomlik, a hajót viszont hátára veszi a víz, Utnapistim a társaival felveszi a küzdelmet a mindent elsöprő viharral, Utnapistim törzse megmenekül, velük együtt a nevelt fiú, Gilgames is, akinek felnövekedése a regény egyik fontos szála.