Achilles másik pajzsa - Hagyomány és értelmezés Statius Achilleisében

Összefoglaló

Homéros Iliasának főhőse az antik irodalom kétségtelenül legismertebb, de korántsem egyetlen Achilleusa. A híres pajzsot átvitt értelemben minden későbbi költeményben újra lehetett kovácsolni: a hős tetteit más hangsúlyokkal, de Homéros eposzát is felidézve elbeszélni. Kozák Dániel ezeknek az Achilleus-narratíváknak, „másik pajzsoknak” az egyikét vizsgálja: Publius Papinius Statius Achilleis című befejezetlen eposzát, mely a görög hős gyermekkorát beszéli el, többek közt azt az epizódot, melyben Achilleus lánynak álcázva bujkál Skyros szigetén. E sok tekintetben rendhagyó római eposzt az utóbbi évtizedek irodalomtudományos érdeklődésű klasszika-filológiája mintegy újra felfedezte a maga számára mint olyan költői szöveget, mely kivételesen jól példázza az antik epika és epikus nyelv intertextuális természetét. A kötetben közölt interpretációk fő kérdése, hogy milyen szerepet játszhat a görög és római irodalmi hagyomány az Achilleis értelmezésében, és hogy a tradíciót alkotó szövegekkel folytatott párbeszéd miként válik maga is eszközévé a hagyományt mint jelenséget, és kifejezetten az Achilleus-hagyományt önreflexív módon tárgyaló költői beszédnek. A kötet függelékként tartalmazza a magyarul eddig nem olvasható Achilleis prózafordítását is.

Kozák Dániel klasszika-filológus, az ELTE BTK tanársegédje. Fő kutatási területe a római, elsősorban pedig az ezüstkori epika.