Szomorú napok (Gyűjteményes díszkiadás 47. kötet)

Összefoglaló

Jókai ​kevéssé ismert fiatalkori műve, a Szomorú napok. A regény eseménytörténeti rétege az 1831. évi parasztfölkeléshez kapcsolódik. A kolerajárvány elleni hibás intézkedések és más politikai tévedések miatt felkelés tört ki Zemplén megyében, ennek katonai leverése vérengzéssé fajult. Nemzetiségi ellentétek is fölerősödtek, pánszláv izgatók ingerelték egymás ellen a népet és az urakat. – Jókai szemléletére és stílusára jellemző módon – családi és személyes tragédiák szövődnek bele a történelmibe. A Hétfalusy család végzetéből alakít drámát, a több nemzedékre kiható átok mítoszának romantikus variációját folytatja. A válság túlélői kiöregednek, a házak pusztulóvá válnak. Még csak kétségbe sem kell esnünk ezen, Jókai szerint a pusztulás, a kiveszés szinte természeti tény. „Erdők vadait, mezők madarait ki vehetné számba!” – sóhajt föl fájdalmas iróniával. A kötethez Gángó Gábor írt tartalmas utószót. Lehetséges olvasatként említi, hogy a regény „a ma is virágzó horror és a bűnügyi regényre” emlékeztet, kapcsolatba hozza a mű keletkezési korának büntetőjogi irodalmával. Ám túlzásnak tűnik föl „a gyermeki nézőpontból való visszatükrözés” kifejezés, vagy az, hogy Jókai a morbid-horror motívumokkal mintegy feldíszíteni kívánja az elbeszélést. Petőfi és Arany motívumrendszere, epikus és balladás költészete tanúsítja, hogy egyebek között a hóhér, a holló, az éjjeli viharok, kutyavonítás, vajákos asszony meg sok hasonló indító és képzettársító elem a kor valóságából került át a költészet szimbolikájába.