Regények és nagyobb elbeszélések 2.

Összefoglaló

Az életműsorozat regényeket és nagyobb elbeszéléseket közlő vonulatában négy, még mindig pályakezdőnek számító Krúdy-prózát kap kezébe az olvasó. A huszadik század első éveiben keletkeztek ezek az írások, amikor a húszas évei elején járó szerző még mindig kereste az önállóságát. A négy mű négyféle téma és négyféle megvalósítás. A Hétszilvafás uraink falusi dzsentrihistória, melynek szövetébe belefonta felvidéki iskolai élményeit még Mikszáth nyomdokain lépeget. A Száll az ének szájrul szájra című terjedelmesebb opusát viszont akár Jókai is papírra vethette volna, kevésbé ihletett óráiban. A magyar színjátszás hőskorában, az 1790-es években pergő történet több szálon fut, belekeveredik egy felvidéki bűnhistória is, ám Krúdy még nem tudja összefonni az egymástól független eseményeket. A kötet leghosszabb regénye, Az aranybánya már teljes fegyverzetében mutatja az írót. A több évtizedet átfogó történet az eltűnő kisvárosias Budapest különc alakjait vonultatja föl, de nagy teret szán egy csalárd bányaügylet részletes bemutatásának is. Olyan szikár, realista hang jellemzi, melyet sem korábban, sem a későbbiekben nem használt; ismeretlen stílus ez az életművében. Kötetünket Az álmok hőse zárja. Ebben a hosszabb elbeszélésben egy 1848 utáni családi legendát költ újra, apai nagybátyja, a nevezetes Krúdy Kálmán viselt dolgait, mesterien egyensúlyozva a legendák és a jóval komorabb valóság között. Az 1900 és 1903 között keletkezett négy mű a már megszokottnak nevezhető részletes magyarázó jegyzetekkel és a kritikai kiadás szöveggondozási elveihez alkalmazkodó szerkesztésben kerül az évszázaddal későbbi olvasók kezébe.