Ismertető: Vértesy Gyula (Balassagyarmat, 1867. szept. 22. – Bp., 1925. jún. 10.): író, tanfelügyelő. Előbb törvényszéki tisztviselő, majd szerk. a Debreceni Ellenőrt (1891 – 92), segédszerk.-je az Egyetértésnek és a Nemzetnek. 1899-ben a bp.-i egy.-en jogi doktorátust szerzett, tanfelügyelő, majd min. tanácsos lett. 1906-tól a Petőfi Társ. tagja. A századforduló kisembereinek szürke, színtelen életét ábrázolta realista eszközzel elbeszéléseiben, regényeiben. – F. m. Az étet bajai (elb., Debrecen, 1890); Sebek (elb., Debrecen, 1893); Az élet (elb., Bp., 1908); Rabszolgák (elb., Bp., 1909); A szomorúság tarlóján (Bp., 1909).- További ismertető: "Belelapozás".
1887-ben jelentek meg első irodalmi dolgozatai a Fővárosi Lapokban, melynek később munkatársa volt. Tíz évi újságírói pályája alatt hírlapi és tanügyi cikkeken kívül néhány száz tárcát, rajzot és verset írt. Novelláinak alakjai többnyire szomorú, beletörődő, megtört emberek. Elbeszéléseiben és regényeiben realista eszközökkel jelenítette meg a századforduló kisembereinek szürke, színtelen életét. „Hivatalnok-páriák. … Vértesy Gyula elbeszélő tehetsége ezekben a hivatalnok-novellákban érvényesül legegyenletesebben. Kerek, egyszerű kompozíció, sallang nélküli nyelv, némi jóízű bőbeszédűség, mintegy az anekdota-mondás és a részvét közlékenységének elegye, hivatalnok-milieu-k és alakok biztos rajza – ily tulajdonságok dicsérik a novellákat.”
Online ár:
1 000 Ft