Szellem a gépben

Összefoglaló

„Előző könyvemben, A teremtés-ben az ember tündöklő sajátjait tárgyaltam, a művészetet és a felfedezést. Ez a könyv az ember balvégzetének elemzésével zárul. Az emberi szellem kreativitása és kórtana az evolúció pénz­verdéjében készült egyazon érem két oldala" – írja Arthur Koestler nagy hatású művéről, amelyben az élettel fog­lalkozó tudományok szemléletváltását, az élő organizmus új, átfogó, holisztikus értelmezését sürgeti. „Az evolúció felfogható úgy is, mint vakvágányok, zsákutcák labirintusa, és semmiképpen sem tartható képtelennek az a feltételezés, hogy az ember eleve adott poggyászában – noha tartalma minden más teremtményénél összehasonlíthatatlanul színe­sebb és gazdagabb – rejtőznek bizonyos, az önrombolás, önpusztítás irányában ható hibák, tévedések is."
Az emberiség történelmén végighúzódó erőszakot, paranoiát vizsgálva a szerző felveti: lehetséges, hogy az evolúció során az emberi agy ősi és új struktúrái – azaz érzelem és értelem – nem koordinálódtak megfelelően. Ha ez így van, akkor legújabb kori történelmünk fejle­ményei – a népességrobbanás, illetve az egész emberi faj elpusztításának technikai lehetősége – katasztrófát vetíte­nek előre. Ebben a helyzetben csak az ad okot reményre, hogy az élettel foglalkozó tudományok – az evolúciós genetikától az idegrendszer kutatásán és a kísérleti pszi­chológián át az érzékelés, a nyelv és a gondolkodás tanul­mányozásáig – olyan új eredményekkel kecsegtetnek, amelyek lehetővé teszik az agy „beépített hibájának" kijavítását. Ehhez azonban elsősorban is arra van szük­ség, hogy az élettudományok szakítsanak a tizenkilen­cedik századi, mechanisztikus világszemléletből fakadó felfogással, amely az embert a véletlen mutációk jóvol­tából keletkezett reflexgépezetnek tekinti.
Koestler könyve a megírása óta eltelt időben mit sem vesztett aktualitásából, s ugyanolyan izgalmas szellemi kalandra hívja az Olvasót, mint a trilógia első két kötete, az Alvajárók és A teremtés.