Dürer \(Taschen)

Összefoglaló

"Dürer volt az első festő, akit lenyűgözött önnön arcképe. Előtte senki nem festett annyi önarcképet, mint ő. Legkorábbi művei közt is találni önarcképet: tizenhárom évesen már lerajzolta magát ezüstvesszővel. Ez a rajz arról tanúskodik, hogy alkotója csodagyermek volt, valamint saját megjelenését izgatónak és lebilincselőnek találta. Ez nyilván nem kis részben annak köszönhető, hogy teljességgel tudatában volt önnön zsenijének..." "Soha még művész nem jutott ilyen tökélyre a természet újrateremtésében. Abbeli képessége, hogy egy tárgyat tökéletes pontossággal lerajzoljon, valóságos csodának tűnhetett kortársai szemében, s így látja néha még a mai ember is - gondoljunk csak döbbenetesen élethű növény- és állatrajzaira. Portréira a "Konterfei" kifejezést használta, amely a pontos leképezést emeli ki. Művészete, amellyel mintegy újrateremtette mindazt, amit ébren vagy álmában látott, talán párhuzamba vonható azzal a folyamattal, amelynek során Isten megteremtette a világot, s mindent, ami benne van? Talán Dürer is feltette magának e kérdést. Ha igen, bizonyára akkor sem a felsőbbségérzete ösztönözte arra, hogy a Teremtőhöz hasonlítsa magát, hanem önnön kreativitásának mélyen átélt tudata. E kreativitás ellenére szenvedéssel teli világban kellett élnie, amely ellen végső soron semmi művészi teremtőerő nem használt."