Székely Jeruzsálem - Esszéregény az identitásról

Összefoglaló

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de „lelkileg zsidó” székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a „bevett vallások” mellett nem tűrték meg... Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a „székely Jeruzsálemben”) élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel.
Szávai Géza nagysikerű esszéregényének ez a 4-ik kiadása.