A 19. század egyik legnagyobb irodalomtörténésze, esztétája Erdélyi János. Költőként aratta első jelentős sikereit, de már az 1840-es években elsősorban népköltészeti és kritikusi, valamint irodalomszervezői munkájával hívta föl magára a figyelmet. Bölcselőként előbb a népi érzés- és gondolatvilágból megújuló, a múlttal és nemzeti művelődéssel ötvöződő hazai irodalom alapjainak kimunkálását, később a hazai filozófiai gondolkodásét végezte el, amely az európai bölcsészet nagy gondolatainak és a hazai bölcsészeti múltnak szintézisében teljesedhet ki. Végül annak a hídnak pilléreit alapozta, amelyen a magyarság és a szomszéd népek közti összefogás, a megbékélés ívelhet át. Kötetünkben fölvillantjuk a költőt, a népköltészet gyűjtőjét és teoretikusát, az irodalmi publicistát, a kritikust, végül a filozófust és esztétát, kiemelve az életmű legjelentősebb alkotásait, s ugyanakkor több ismeretlen verset, irodalomszervezői és közéleti írást is közlünk. A válogatás és szöveggondozás, a jegyzetek és utószó Erdélyi Ilona munkája.