Bokor Krisztián verseiben elénk tárul az ifjúság krónikája. Egy fiatal herceg elhagyja a családi kastély védelmét, és találkozik az öregséggel, a betegséggel és a halállal - egyszóval megismerkedik a szenvedéssel. A gyerekkor ragyogása már múlté, a túlvilág fényei még csak fátyol mögül derengenek. A szürkület utolsó pillanata ez, mielőtt estébe fordulna át, egyúttal a leszálló sötétség utolsó pillanata is, mielőtt kigyúlnának az utcai lámpák. És az olvasóban is - ha végigbolyong a versek ösvényén - életre kel a láng. (Babiczky Tibor)
Vigilia/Esszék sorozat, 9. „Úgy gondolom, a remény olyan, mint a hit, azaz: kegyelem, nem lehet kiérdemelni. Megkapni lehet vagy nem megkapni, de úgy kell élnünk, mintha volna reményünk. Holott ...
Online ár:
1 790 Ft