A válogatásba felvett tanulmányok három fő témakörre összpontosulnak, így az ismeretelméletre, az etikára, valamint a vallásra. A kötetben mintegy utószóként Robert Spaemann előadása olvasható, melyet 1989-ben mondott, amikor Luhmann a Hegel-díjat átvette: a méltatás kifejezetten filozófiai kontextusba helyezte a luhmanni elméletet. "Még a hivatásos filozófusok között sincs mindenki abban a helyzetben, hogy felvegye a versenyt Luhmann reflexióinak engesztelhetetlenségével, fogalmi eszköztárának precíziójával és mélységével. Ugyanez talán még fokozottabban vonatkozik a tematika egyetemlegességére és az absztrakció fokára. Luhmann munkái a szaktudományon túlmenően nem itatódnak át azzal az életvilágbeli értelemben vett bölcsességgel, amelyet aztán a professzionális filozófusok szoktak ?fogalmi szintre hozni?. Luhmann ugyanis magát hozta – nem filozófiai – fogalmi szintre. Luhmann sokkal inkább arra törekszik, hogy a filozófiai fogalomalkotásnak teljesítőképesebb alternatíváját fejlessze
Fejlődik-e a tudomány? Erre a kérdésre keresi a választ a könyv két főszereplője, István és János. Ezért vesznek részt azon a tanfolyamon, amelyik logikai rendszerekkel foglalkozik tudományfilozófi...
Online ár:
1 000 Ft
Online ár:
1 480 Ft