Jubileumi emlékkönyv

Összefoglaló

Az I. ISTVÁN GIMNÁZIUM SZIMFONIKUS ZENEKARÁNAK létében az erkölcsi érték a legtiszteletreméltóbb. Ahhoz, hogy egy növendék Brahmsot, Beethovent játszhat, sok munka, engedelmesség, alázat, lelkesedés, ügyszeretet kell, ne mondjam, hogy kín, gyötrelem és csalódások is. A pedagógiai értéke az önbiztonság, amely a problémákat józanul, tétovaság nélkül tudja mérlegelni... bármely területen.
A német és az angolszász nyelvterületeken évszázados hagyomány a magas fokon muzsikáló nemhivatásosok zenekari együttesekbe való csoportosulása. Ugyanezek a kultúrák voltak a műzene megteremtésének a bajnokai és az üzletszerű előadás és kiadás gyakorlatának a megteremtői. A nagyra hivatottak alkotásokban jelentkező törekvései és az érdek nélküli értő gyönyörködök széles tábora szinte azonos jelentőségű tényezői ezeknek a zenei műveltségeknek.
Csoportosulni valakikkel azonosulást is jelent, és az adott fegyelem önkéntes vállalását is. A tapasztalatok és ismeretek cserélődnek. A tekintélyes, hivatott tudásból helyes tanulságot és formálódást lehet szerezni. Nemcsak az egymásra utaltságot jelenti a zenekari egyesülés, hanem a belőle következő tudás és siker izmosságát is.
„A pedagógia - fogadjuk el bebizonyítottnak - az egyik legnagyszerűbb nevelő-eszköznek tekinti a muzsikát. Hivatkozhatunk Vivaldi tevékenységére az elhagyott gyermekek otthonaiban. Említhetnénk, hogy a jezsuiták dél-amerikai „egyházi államaikban" Palestrina többszólamúságával emelték az európai közösségeknél különbekké az indiánokat. Sorolhatnánk az iskolák tömegét, melyekben az éneklés-muzsikálás a lélek emberivé szelídítő, a társadalomba forrasztó eszköze." /Vas István Ákos, 1976. Filharmónia Műsorfüzet/
„Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának hangversenyeiről a kritika mindig elismeréssel szól, kiemelve tiszta, egységes hangzásukat, friss, egészséges vitalitásukat, igaz, örömteli muzsikálásukat. Az együttes varázsát, fogva tartó erejét bizonyítja az is, hogy a volt István gimnazisták közül sokan nem tudtak megválni a zenekartól, visszajárnak muzsikálni a Zeneakadémiáról, a tanárképzőből vagy az egyetemekről." / u.ott/
„Mi hát a titka ennek az együttesnek, amely emberileg is így összefogja tagjait, s a hivatásosokkal felérő művészi produkciókra teszi képessé? - Ennek nyitját elsősorban az alapító karnagy, Záborszky József személyében kell keresnünk, aki a 40 év alatt fáradhatatlan, céltudatos nevelő és művészi munkával fejlesztette az együttest mai magas színvonalára."