"A pesti Belvárosban,a Kossuth Lajos utcában egy kukát állítottak be az úttest középső sávjába, s aztán rejtett kamerájukkal figyelték, hogyan viselkednek az autósok. És hát úgy viselkedtek, ahogy a nagykönyvben meg van írva: pillanatokon belül hosszú autósor torlódott föl, egyenként kerülgették a kukát az autók, villogatva-préselődve jobbra és balra, de senki se szánta rá magát arra, hogy amikor a kukához ér - korábban, hátrább a sorban nem tudta, nem láthatta, hogy miért van ez a torlódás -, kiugorjon az autóból, s félrehúzza az akadályt az útból: előtte végre megnyílt az út, hogyisne száguldott volna tovább...
Hét-nyolc perc telt el így, míg végre egy teherautó sofőrje, aki már túljutott az akadályon, megállt, kiszállt, kihúzta a kukát a járdára, s csak ezután hajtott tovább. Negyven-ötven autós kerülte kis nagy üggyel-bajjal az akadályt, míg végre akadt valaki, aki vállalta azt a csak látszólag kis hősiességet, hogy kikászálódjék a vezetőülésről, elszalasszon egy zöld lámpát, csak azért, hogy valami olyasmit csináljon, amiből neki semmi, csak az utána jövőknek, a többieknek van hasznuk."
Érzésekkel nem lehet vitatkozni. Még gondolatokkal is nehéz. Többnyire fölösleges is. Hacsak a kényszer rá nem viszi az embert. Most éppenséggel ezt látom. Nukleáris fenyegetettség, földrésznyi ter...
Online ár:
1 000 Ft
Online ár:
1 980 Ft