A versesköteteiből ismert szerző finom hangú, vallomásszerű regényének középpontjában egy asszony megpróbáltatásokkal és lelki viszontagságokkal teli sorsa áll: az igazságkeresés, a meg nem alkuvás, az intrikákkal folytatott küzdelem. A könyv visszatérő motívuma a lépcső, melynek szimbólumjellege vitathatatlan: egyszerre és egyidejűleg jelenti a hivatalba vezető lépcsőt, az életet gradicsait, s időnként a vesztőhely lépcsőfokaira is asszociálhat az Olvasó. A regény erőssége, hogy szerzője a privát szféra kusza és emberi gyengéktől terhes viszony- és kapcsolatrendszerében is fel tudta tárni az ábrázolt időszak, a hetvenes évek Magyarországának, ellentmondásokkal teli társadalmi viszonyait, munkahelyi anomáliáit, elvtelen összefonódásokkal átszőtt rendszerét. Hatásosan mutatja be Czilczer azon társadalmi berendezkedés lényegét, amely a felfelé történő alkalmazkodásra, a klikkesedésre, az egyén kiszolgáltatottságára épül.
Az Olvasó szembesülve a leírtakkal, azt hiteles életanyagnak tekintheti, kordokumentum-értékű, önvizsgálatra is késztető szövegnek.