Az író a Klió és Kalliopé című könyve után "a modern elbeszélő irodalom, vagyis a kitalált és mégis a közvetlen valóságból merített történetek irodalma", valójában - a kisebb elbeszélő formák elhanyagolásával - a regény kapcsolatait szándékozik megvilágítani mindenkori modelljével, a történelemmel - tehát a mozgásban levő társadalommal és mindenkori prototipusaival: a társadalomban-történelemben élő emberrel, vagyis az emberekkel.