Negyedik kiadás. Nyomtatta Révai, Budapest. Részlet:
"A fényesség, mely szemébe csapott, mikor a dóm kapuján kilépett, megtántorította, mint egy nyers és váratlan érintés, s két kezét védekezően emelte szeme elé. Sánta rikkancs bicegett le a lépcsőn, aggastyán gyermek, különösen ráncos arccal, s rekedten kiáltotta feléje: "A dollár három millió." Egy padon két angol katona ült, khakiszínű egyenruhában, egyik szelíden átölelte bajtársa vállát, életképszerűen. Támaszt keresve, támolyogva állt meg a nagy világításban s vaksin hunyorgatott. A dómkapu egyik szögletének dőlt. Szokni kell elébb a világhoz, gondolta, ha onnan bentről jön az ember. Két világ érintkezett itt, a dóm kapujában, a nyers, vakító, értelmetlen zűrzavar, a valóság fogható s tapintható tébolya, s odabenn a másik, a hűvös és merev, melyet a lélek tapintott s igazibbnak és valóságosabbnak érzett. A levegő súlyos és látható, meleg rétegekben remegett a mozgással és hangokkal zsúfolt tér fölött, fémszerűen és szürke villanásokkal. A tér jobboldalán, a vonalak és hangok terhes mozgalmából egy falragasz ismerős szava kiáltott feléje. Ez az, gondolta s szórakozottan rázta a fejét, mint aki elhesseget valamit, ez a "gegenüber". Pásztoróra után ezzel mosta meg arcát az ember, vagy séta után, s ha a hivatalból jött, ebből csorgatott kezére."