Mennyei riport - Karinthy Frigyes sorozat 2. kötet

Összefoglaló

"Kedves Olvasó! Három évvel ezelőtt - ha jól emlékszem, éppen decemberben - egy nagy angol napilap körkérdést intézett Európa szellemi arisztokráciájának legelőkelőbb képviselőihez: írók, filozófusok, tudósok szerepeltek - a legjobb és általában a legnépszerűbb nevek (a kettő nem ugyanaz). A kérdés így hangzott: van-e túlvilági élet? Az ankétnak nem volt különösebb sikere. Az urak udvarias választ adtak, ki-ki a maga modorában, és ízlése szerint. Nem keltett feltűnést, nem indult meg általános eszmecsere, nem szakadt pártokra a közönség, nem keletkezett új vallás. Hamar el is felejtette mindenki. Két hónappal később egy másik ankét hullámai bejárták az egész művelt világot. - Nagyjában ugyanazok a művelt nevek szerepeltek, ezúttal óriási visszhangot keltve mindenütt, rengeteg hozzászólás, vélemény és nyilatkozat tartotta napirenden sokáig a problémát. Arról volt szó, hogy lehet-e ingujjban járni nyáron a férfiaknak, a nagyvárosok utcáin? Utóbbi ügyben az én szerény véleményemet is megkérdezték. Büszke lehetek rá, magyar íróhoz ritkán fordulnak a nagy nyugati nemzetek. Viszont az első ankéthoz nem kaptam meghívást. Mindig makacs voltam, ami nem jó módszer az irodalompolitikában és taktikában, ha az ember érvényesülni akar Európa szellemi térképén. Itt is elhibáztam a dolgot. Arra, amire kérdeztek, nem feleltem - ellenben, amiről senki nem kérdezett, hogy van-e túlvilági élet... Leültem és megírtam rövid és tömör válaszomat. Szemben Shaw Bernát, Dean Inge és Chesterton hosszadalmas, legalább egy újságoldalra terjengő nyilatkozatával, egy mindössze tizenhat íves kötetben. Még így is elkéstem. Az ankét - mint említettem - gyorsan lekerült a napirendről, mire elkészültem, már nem volt érdemes elküldeni. De a könyv megmaradt. Most átnyújtom a magyar olvasónak, aki már megszokta tőlem, hogy olyan kérdéseire válaszolok, amiket nem tett fel. Ennek ellenére gyakran végighallgatott. Nem is mentegetőzöm előtte. Csak arra szorítkozom, hogy szembehelyezkedve a divattal, a könyvem időszerűségét védelmembe vegyem. De ehhez kicsit komolyabbnak kell lennem - remélem, ez nem azt jelenti, hogy komolykodnom kell." (részlet)