Napok romjai
Európa Könyvkiadó, 2020
Összefoglaló
1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns komornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is. Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington felelőtlen politikai kalandorságát - de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában. A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és páratlanul őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében. A regényből készült feledhetetlen filmben a főszerepeket két remek, Oscar-díjas színész, Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.
Bővebben a Könyves Magazinban
Számítani lehetett arra, hogy a Bob Dylan tavalyi Nobel-díja okozta izgalmak után a svéd királyi akadémia idén visszatér a klasszikus vonalhoz, Kazuo Ishiguro győzelme azonban még így is meglepetés volt (nekünk is, olyannyira, hogy fel sem került az előző napi anti-listánkra), de semmiképpen nem érdemtelen. Senki nem vitatja, nem is vitathatja, hogy Ishiguro a kortárs angolszász próza egyik kiemelkedő képviselője, aki a japán és a brit írói és történelmi hagyományokra támaszkodva, azokból kiindulva olyan egyetemes kérdésekre keresi a választ, mint a múlt és az egyén kapcsolata, a közösségi és az egyéni emlékezet egymásra hatása, az ebből fakadó disszonanciák, önmagunk ámítása, a szubjektív múltidézés és az ebből eredő torzítások.
ÉRTÉKELÉSEK
4
az 5-ből
3 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Kazuo Ishiguro: Napok romjai Ha szereted a nagyon izgalmasan unalmas, lassú, lélekboncolgatós, visszaemlékezős könyveket és a Csengetett Mylord sorozatot, akkor okvetlenül olvasd ezt el! Arról szól, hogy hova vezet – „Hova vezetne ez!” ;) – ha egy ember (aki történetesen főkomornyik egy befolyásos, dúsgazdag lord kastélyában) nem mutatja ki az érzelmeit, sőt szándékosan törekszik erre az általa legnemesebbnek tartott, üdvös cél érdekében, nevezetesen: hogy a gazdáját a legmesszemenőbbekig kiszolgálja és mindenben támogassa. Szívszorító és egyben rendkívül bosszantó részlet, hogy akkor is a szolgálatot helyezi az első helyre, amikor az édesapja az emeleti személyzeti szobácskájában haldoklik, s amikor kevéssel később meghal, bokros teendőire hivatkozva fogadja el a házvezetőnő ajánlkozását, hogy ő zárja le a halott szemét. És lehetne ez akár egy szerelmi történet is a főkomornyik és a házvezetőnő között, de az érzés annyira el van fojtva mindkettőjük részéről, hogy az olvasó cs...