Velence vízjele

Összefoglaló

„Sok holddal ezelőtt a dollár 870 líra volt, én pedig harminckét éves. A földgolyó is kétmilliárd lélekkel könnyebben forgott, és üres volt a stazione bárja, amikor megérkeztem azon a hideg decemberi éjszakán. Ott álltam és vártam az egyetlen embert, akit ismertem abban a városban. A nő, aki kijött volna elém, sokat késett.Minden utazó jól ismeri ezt az állapotot, a fáradtság és a nyugtalanság kevercsét. Bámuljuk az órákat és a menetrendeket, szemügyre vesszük a visszeres márványt a lábunk alatt, beszívjuk az ammóniát és a hideg téli éjszakákon a mozdonyok acélöntvényeiből áradó nehéz szagot. Mindezt elvégeztem.Az ásítozó bárpultoson és a mozdulatlan pénztároson, e Buddha-szerű matroná-n kívül egy árva lélek sem járt arra. Mégsem voltunk semmire sem jók egymásnak: már elpazaroltam teljes szókincsemet, amellyel nyelvükből rendelkeztem, az espresso már elhangzott, kétszer is.” Tűnődő önéletrajz és Velence lírai leírása - elegáns, kedves, energikus, nosztalgikus. Brodszkij, a Nobel-díjas költő Velence csábító és rejtélyes városáról ír ebben a rövid, erőteljes kötetben, amely egyúttal önéletrajzi esszé, prózavers. A 48 fejezet mozaikja –a költő 20 Velencében töltött telének emlékezetes epizódjai – asszociatív úton, megejtő szépséggel eleveníti fel a város építészeti és atmoszferikus jellegét. Azoknak, akik szeretik Velencét, Vivaldi zenéjét, Tiepolo vagy Tiziano művészetét, ez az álmodozás-gyűjtemény kihagyhatatlan.