Boldogabb és nagyobb népeknek diótörőik vannak. Nekünk jégtörők jutottak. Ahogy a messzi északon a felfedezők: Amundsen kortársai. És a legfurcsább, hogy a saját jégtörőnk: székely ember, embör, ahogyan falujában is mondanák. Tamási Áron hírlapi írásait olvasom, a Jégtörő gondolatokat. Ezekből az írásokból kell válogatnom egy kötetre valót. Manapság publicisztikáknak nevezik őket, pedig nem azok. Ahhoz túl őszinték, és igen: a korabeli, míves publicisztikákhoz képest darabosak, kissé falusiasak, kopottasak, noha a szőttesük igen szép. Talán megbocsátja nekem, nekünk Áron Bátyánk, ha azt mondom: ez a válogatás, a két kötetbe összecsomagolt hírlapi írások igazak, de nem jók. Így együtt nem. Halála után adták ki: nyilvánvalóan nem tehet róla.
A legtöbben, akik még olvasunk, ha Tamási publicisztikájára gondolunk, a Jussomat ne vitassátok jut eszünkbe. Joggal. Őszinte, szívből jövő sírás, könyörgés, napbanézés: ahogyan a szántóvető ember teszi a jégverés után. Méltó párja Kós Károlyék Kiáltó Szó című röpiratának.
Az előző bekezdés megrovása után helyesbítek: mégiscsak jó ez a két kötet. Nyomon követhető benne az író és a közéleti Tamási Áron pályája. Azé a Tamási Ároné, aki következetesen, ösztönösen (és manapság azt mondanánk: autodidaktaként), székelyföldi népi sarjadékként lassanként beilleszkedik a nagy irodalomba, a pesti publicisztikába, néha megfelelve, de mindig önmagát adva.
Nem csoda, hogy nem szerették. Legendás volt, ahogyan Márai, Kosztolányi, és a belvárosi polgári írók ki nem állhatták. És ezeket a hírlapi írásokat elolvasva: legendás, ahogyan Tamási meg tudott bocsátani nekünk. A Márai Sándorhoz írt levele iskolapéldája az írói tisztességnek.
A Jégtörő gondolatok három részből áll össze. Tamási amerikai tudósításai, levelei, visszaemlékezései: talán a legérdekesebb és leghitelesebb rész. Aztán a nemzetpolitikai vívódások, a Vásárhelyi Találkozó, a székely, erdélyi útkeresés. Ma azt mondanánk: véleményvezéri írások, politikai útmutatás. Nem volt politikus,
hála Istennek, író volt: nemzeti és baloldali. Igen: baloldali volt.
A harmadik rész kultúrtörténetileg a legérdekesebb, és más jót nem lehet mondani róla. Főként erdélyi
származású írókról, és ma már egyetemes nagysággá nőtt emberektől ír: Kodály, Tompa László, Móricz Zsigmond, és még sokan mások. Ez már nem az Ő hangja: ez a pesti esztétáé, aki Ő sosem volt. De volt olyan időszak, amikor a rendes székely író azt mondta: mindenhez IS értek. És értett is: a maga módján.
Amit semmiképp nem lehet elvitatni Tamási Árontól ebben a hírlapi gyűjteményben sem: a tisztesség. Ugyanaz, mint a jussa: vitathatatlan: Tisztességes, és következetes. Magyar volt, erdélyi, székely, és bármilyen bután hangzik ez ma: érzékeny. Szociálisan érzékeny. Nemcsak a nemzetéért: az emberekért írt. Aki embernek hitvány, az magyarnak is alkalmatlan.
Ennyi a tanulság belőle. És ez nem kevés.
Márai emigrációs vándorlásainak első állomása Németország. 1919 és 1923 között Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben folytatja tanulmányait és művészi útkeresését, fontos szellemi találkozások hatás...
Akciós ár:
1 800 Ft
Online ár: 3 420 Ft
Eredeti ár: 3 599 Ft
Online ár:
3 570 Ft
Eredeti ár: 4 200 Ft
Online ár:
4 242 Ft
Eredeti ár: 4 990 Ft
Online ár:
4 080 Ft
Eredeti ár: 4 800 Ft
0
az 5-ből
0 értékelés alapján