ELŐSZÓ
Gaudium! Az,Arcok és fények" megjelenése után két évvel örömmel bocsátjuk útjára Végvári Vazul második kötetét, amelyben a személyes életút szűrőjén keresztül az ország történelme is felcsillan vagy éppen felkomorlik.
A versek és írások alatt mindig olvasható megszületésük pontos dátuma, mintha egy Naplót tartanánk a kezünkben. S valóban, a szerző őszinte szívvel avatja be olvasóját mindennapjai mellett ünnepeibe is.
A próza mellett számbelileg is több lírai alkotással találkozhatunk az új kötetben. Jóllehet a formábaöntés e két módja között jelentős különbségek vannak, mégis Végvári Vazul valamennyi alkotásának alaptónusát a lényében rejlő különös varázserő: a szépség- és a harmóniaszeretet adja meg. Ilyen lelkülettel szemléli a világot, annak látható és láthatatlan kapcsolódásait. így kelnek életre tolla alól legérzékletesebb képei és sorai, amelyek a lírai szöveg ívében sajátos hangsúlyaikkal hívják fel magukra a figyelmet. Ezek költészeti „telitalálatok": „... a délelőtti óra... becézte a várost"; „Ottfelejtett csendjeimről... fölismert az alkony"; „Tegnapi hajókkal érkezem a mába"; „... benned érik már a holnap"; „Pentaton lábakon ősöket ébresztnél".
Végvári Vazul életének pillanatait ihletté emelve őrzi írásaiban. így válik igazán érdekessé és értékessé a Csöndlakodalom című kötete, mely az előzőhöz hasonlóan elsősorban üzenet nekünk és a világnak, mert hordozza az Isten szeretetébe simuló keresztényt, a természet csodálatába elmerült ferences szerzetes és a hazáját szerető magyar ember példáját.