Értsük meg a fákat

A könyv szokásosan minden Peter Wohlleben-rajongónak kötelező, bár tény, hogy azt nem tudom, hogy a fordítás mennyire szöveghű. De ami ennél sokkal fontosabb, az az újítás, ami semmiképpen sem válik hasznára a kiadásnak: megjelent a "szakértő" (Iványi Ákos, az internet szerint a Kisalföldi Erdőgazdaság gazdasági igazgatója), aki jól "megszakérti" a szerző állításait. És lám-lám, micsoda meglepetés, pontosan úgy "szakérti" meg, ahogyan a Wohlleben-ellenes lobbi kritizálja őt. Azaz, szkeptikus jegyzetek, például: "Indokolatlan szándékos kommunikációt feltételezni..." - egy olyan szövegkörnyezetre, ahol el sem hangzik a "szándékos" kifejezés - méghozzá úgy, hogy két különböző "faj" (az ember és egy élettelen gép!) közötti, nem szándékosnak tekinthető kommunikáció ellenpéldájával próbálja logikátlanul illusztrálni az "indokolatlanság"-ot. A közvetlen következő csillagozás ismét az ellenlábasok kedvenc vádját rója fel a szerzőnek: a "fájdalom" nem élőlényeknél: növényeknél "félrevezető" fogalom, ezért növények esetében "mindig idézőjelek között kell érteni". - Vajon igentisztelt "szakértőnk" továbbolvasta a csillagozás utáni részt? Ahol a szerző pont elmagyarázza, mi az oka annak, hogy az erdő- és mezőgazdaság képviselőinek miért érdeke az, hogy emígyen ledegradálja a növények emberi érzésekkel történő felruházását? Nem tudom, hogy a kiadónak miért támadt ez az újító ötlete (talán azért, hogy ezáltal próbálja hitelesebbé tenni a könyv tartalmát...?), mindenesetre ezzel mindössze azt sikerül elérnie, hogy azok (a gondolkodó emberek), akik szeretik a szerzőt, és elismerik a munkáját, keserű szájízzel fogják végigolvasni a könyvet. Akik meg amúgy is szkeptikusabban állnak hozzá ahhoz, amit képvisel, azokat pedig csak megerősíti abban, hogy fenntartásokkal viseltessenek azokkal az értékekkel szemben, amiket Wohlleben népszerűsíteni kíván - egy jobb jövő érdekében. Márpedig ez pedig korántsem jó irány..... :(